TISZTA SZÍVVEL (BEFEJEZETT)

12. Fejezet

Sima győzelmem volt a Hungaroringen. Az autó nagyszerűen működött, kivételesen azt mondom, hogy ez egy könnyű győzelem volt. Persze semelyik győzelem nem könnyű, de ez viszonylag annak számított. Nikolaj nem szorongatott hátulról, mert meghibásodott az autója, Ben beszorult egy csatározásba és nem tudott kikecmeregni a két autó közül, így ötödik helyen ért be. Stabilan vezettem így a bajnokság pontversenyét továbbra is. Luka legnagyobb örömére, aki ebből adódóan beletörődött félig, hogy Bennel mi van köztünk. Azért csak félig, mert nem igazán tetszett neki, hogy Ben csak a bajnokság negyedik helyén állt. Tudtam, hogy akárhányadik helyen áll Ben, a mezőny egyik legnagyszerűbb pilótája. Ő is többszörös Európa kart bajnok. Tudtam, hogy nagyszerű képességei vannak.

Eközben Lukas elkezdett tárgyalásokra járni. Egyre kevesebb időt töltött a csapat közelében, egyre kevesebbet láttuk és amikor megjelent, akkor is csak vaskos irattömbökkel rohangált. Volt, hogy nekem is mennem kellett, mivel három úgy szponzor is jelzett a következő évre. Nagy biznisznek számított a szemükben a lány, aki vezeti a bajnokság pontversenyét.

A rákövetkező futamon, a Red Bull Ringen második lettem. Elérkeztünk a szezon utolsó futamához, újra Németországba, Hockenheimbe. Nem osztott, nem szorzott már, hogy hányadik leszek, mivel olyan magasan vezettem a bajnokság pontlétráján, hogy egy kiesés se taszított volna el a győzelemtől. Nem hittem el ami történik velem, levakarhatatlan vigyor ült a képemen. Persze közrejátszott ebben a vezetésben az is, hogy a dobogón majdnem mindig más állt a második és a harmadik fokon, nem egy és ugyanazon az ember. A Hungaroring óta Nikolaj nem szólt hozzám, aminek egyrészt igazán örültem, másrészt szánalmasnak tartottam, hogy ekkora egoja van. Még akkor sem szólt, mikor a dobogó harmadik fokára állt Ausztriába, még csak kezet sem fogott velem. De azért a pezsgővel jól nyakon öntött.

Jó volt újra Németországban lenni, a Hockenheimringre Eden, Gabriel, Gina és Hannes is kilátogatott a menyasszonyával, Lindával, aki egyébként egy visszafogott, talán még nálam is fakóbb bőrű, fekete hajú, nagy zöld kiskutyaszemekkel megáldott, vékonyka nő volt, aki a légynek sem lett volna képes ártani. A nagyhangú, erős személyiségű Gina valószínűleg pont ezért nem szerette. A lány annyira volt olasz, mint Nikolaj német.

A legnagyobb meglepetést viszont nem az jelentette, hogy ők eljöttek, hanem hogy Benjamin is, de most már nem egyedül, hanem családostól. Rosalia egy gyönyörű nő volt, hullámos, barna hajjal, sötét szemekkel. A kis Vito úgy nézett ki, mint Ben fiatal, olasz kiadása. A szemeit az anyjától örökölte, de így is kifejezetten hasonlítottak, hisz a Ben szemei is sötétek voltak. Imádnivaló, tíz éves fiú volt, aki még épp nem volt benne a kamaszkorban, de már olyan kicsi se volt. Nagyon jól kijött Bennel.

Az overálom felső részét a derekamra kötve húztam a fejemre a tűzálló maszkom, ügyelve, hogy a hajamat egyenletesen fúrjam be alá. Vito foghíjas mosolyával nézett az informatikai pulton ülve, miközben lóbálta a lábát. Kapott egy csapatlogós baseball sapkát is.

-Kathy, te vagy a példaképem. - jelentette ki a pultról vigyorogva. A maszk kivágott részén keresztül pislogtam rá, majd nem látszott, de elmosolyodtam - Én is ilyen bátor akarok lenni, ha felnövök!

-Nem kell csajozni, kicsi gyerek! - csapta le Ben Vito sapkájának napellenző részét, miközben eljött mellette úgy, hogy annak fejrésze a gyerek arcába fordult. Vito nevetve nézett fel. Odaléptem Vitóhoz, felhúztam a maszk alját, és egy puszit nyomtam az arcára, majd Benre néztem.

-Vigyázz, mert a végén lecseréllek az öcsédre! - fenyegettem meg nevetve. Ben is felhúzta a tűzálló maszkját, majd felvont szemöldökkel nézett alóla rám.

-Majd ezt futam után megtárgyaljuk. - mondta és láttam, hogy a szemei mosolyognak - Na gyere, meg kell nyerned a bajnokságot.

Első rajtrácsból indulhattam neki a futamnak. Mögülem a másodikról Ben. A harmadikról Nikolaj. A versenyünk nem bizonyult egyszerűnek a pálya még néhol vizes volt a reggeli esőzéstől, az időnek köszönhetően nem is igazán akart felszáradni. Végül némi szerencsével álltam fel a dobogó tetejére, levakarhatatlan vigyorom kíséretében. Bajnok voltam. Lányként először, a világon először, a történelemben először. Lukas felkapott a pódium tetején Bennel együtt, aki a második helyen végzett és a fejük fölé emeltek, én pedig nevetve ittam bele a pezsgőmbe, és öleltem magamhoz a kupát, ami a bajnokság megnyeréséért járt. Hihetetlenül boldog voltam.