TISZTA SZÍVVEL (BEFEJEZETT)

1. Fejezet

"Álmaink igazabbak az ébrenlétnél."

Naomi Alderman

A kamasz fiúknál a legnehezebb kor a tizenhárom-tizenhét év közötti időszak. Ez gondterhes idő, a test változik, a hormonok tombolnak, az idegek instabillá válik. Persze, természetesen ez a lányoknál is így van, de az én történetemben nem olyan fontos szerepet kapnak nők, magamon kívül. Az én mesémben rengeteg férfi van, és ez most nem valami könnyű nő szava. A motorsportban ritkán érvényesülhetnek a lányok, ha nem vagy elég elvetemült. Sosem bántam meg, mikor az voltam.

A történetem ott kezdődik, mikor négyévesen, a Pláza parkolójába felállított Gokart pályán, Apám befizetett egy menetre. Talán nevetséges, meg klisés, de amint beültem azonnal tudtam, hogy ezt akarom. Folyton belementem a gumifalba, nem voltam olyan, akinek a zsigereiből azonnal előtört a tehetség. Nekem idő kellett hozzá, viszont a közeli Bauers Gokart Klubhoz való csatlakozásomat követően, a házibajnokságokat rendszeresen nyerni kezdtem. Négyszer lettem a Bauers legjobbja, majd négyszer mentem Európa bajnokságra, amit háromszor megnyertem.
A tulaj (inkább pótapámnak hívnám), Lukas Bauer, egy ötvenes, kerek fickó, olyan apa alkat volt, aki folyton azzal tömte az én, és a csapattársaim fejét, hogy elvisz minket a Forma1-ig, mert oda valók leszünk. Én ebben nem igen nem hittem. Persze, a célom volt, de nem tartottam magam odavalónak. Ő viszont hitt benne, és ez volt a lényeg, mert így lassan én is hinni kezdtem.

Lukas, hogy tiszta legyen a kép, öt éves koromba karolt fel, mikor már vagy huszadik alkalommal mentem Apával a Pláza parkolójába. Ő épp a vásárlásból jött mikor meglátott minket és megkérdezte Apámat nincs-e kedve elhozni a Bauersbe egyszer. Ez volt a legnagyobb gokart klub a környéken, és bár inkább fiatalok szórakozásának helyszíneként ismerték, azért volt pár komolyabb versenyző is, akik nagyratörő, csillagközi álmokkal voltak megáldva és csillogó szemmel néztek a jövőbe. Mind, a Forma-1 iránt rajongó, vasárnaponként a tévé képernyőjére tapadó kisgyerekek voltak. A kamaszok csak ökörködni jártak oda, a nagy álmokat pedig ők táplálták.
Végül Apám elvitt kéthét múlva a pályára. Azóta töltöm minden második napomat itt. Előrehozott érettségim után minden délutánom.

Lukas rendes ember volt. Az egyik fia Andres, aki velem egykorú, tizenhat éves, a másik Hannes, aki húsz volt. Utóbbit nem sokszor láttam, főleg miután egyetemre ment, de Andres jó barátom lett az évek alatt. Mindenesként segített, pálya körüli feladatokat látta el, saját akaratából, és szerelte a gokartokat, mert azokban volt a legjobb. Nem volt túl jó versenyző, se pilóta, ha lehet így nevezni minket, de a motorokhoz nagyon értett, és ez volt a lényeg, ugyanis nekem a műszaki dolgok nem voltak az erősségeim. De Andressel jó párost alkottunk. Én vezettem, ő szerelt. Éjszakákat virrasztottunk át sokszor a gokartom bütykölésével, főleg az Európa bajnokságok előtt. Ha úgy vesszük ő volt a legközelebbi barátom, bár nem sokat beszéltünk olyan dolgokról, amikhez nem köthető a versenyzés.
Szóval, tizenhat éves voltam, ideje volt hogy felpörögjenek körülöttem az események. Pont ideje volt mindennek, mikor megtörtént.

Belöktem a garázs ajtaját, menekültem a rideg, márciusi szél elől. Megborzongtam ahogy megcsapott a meleg, az olaj és gumi jellegzetes illata. Ledobtam a kabátom az ajtó melleti székre, majd ugyanoda benyúltam az overálomért. A vastag, fekete anyagot fogtam, majd ledobtam a cipőmet hogy bele tudjak lépni. A garázsba egy másik versenyző, Eden piszkált valamit a gokartján, így csak futólag intett nekem. Nem foglalkoztatta, hogy előttünk öltözök, együtt nőttünk fel, szinte testvérek voltunk. Úgy gondolom, ha nem nőttek volna meg a melleim, soha nem tudatosult volna bennük, hogy lány vagyok. Nőies voltam, nem arról volt szó, de eléggé közülük valónak éreztek ahhoz, hogy ne vegyék ezt észre. A gokartom benzintankja üres volt. Andres elő szokta készíteni már ekkorra, így értetlenül sétáltam át Eden mellé egy kannáért. A fiú csavarkulccsal a kezében matatott, szürke pólóját olajfoltok és lyukak tarkították.