Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[14]

- Jézusom Yoongi! -futott hozzám aggódva Hoseok, mikor a könyvtár parkolójában találkoztunk. - Mi történt veled? -kérdezte arcomat vizsgálva.
- Megcsúsztam a jégen -mondtam halkan, mire dühösen nézett rám.
- Tudod ki veszi ezt be -nyúlt hozzá óvatosan a szemem alatti lila ütés nyomhoz. - Apád volt, mi? -tanulmányozta tovább sérülésem.
- Igen -mondtam halkan, és lehajtottam fejemet.
- Mondtam, hogy hívj ha gáz van -ölelt magához szorosan, és beleszippantott hajamba.
- Nem fájt annyira -bújtam mellkasához, mire kezeit belevezette tincseimbe.
- Persze -motyogta hajamba, majd fejem tetejére adott egy puszit. - Annyira sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni, és segíteni -ölelt tovább óvatosan, nehogy megszorítsa valamimet.
- Nem gáz -mondtam és mélyen beszívtam illatát. Hiányzott már, de nagyon.
- Menjünk be, még a végén megfázol -fogta meg kezemet, és maga után behúzott a nagy fehér épületbe. Mielőtt felmentünk volna, leültetett egy asztalhoz, és a forrócsokis automatához sétálva vett kettőt a forró, csokis italból. A gőzölgő löttyel tért vissza hozzám, míg az Ő adagját még készítette a szerkezet. Megvártam Hobit is, majd mikor már velem szemben ült forrócsokijával, szürcsölgetni kezdtem az italt. A kinti hideg után nagyon jól esett, ám torkomat kissé csípte, de nem akartam szóvá tenni, főleg hogy élveztem a fájdalmat. - Végre nem vagy olyan sápadt -mosolyodott el a velem szemben ülő, és arcomra simított. - Utálom ha olyan fehér a bőröd, mindig azt hiszem hogy mindjárt össze esel vagy valami -fogta meg az asztalon lévő kezemet Hoseok.
- Bárcsak -motyogtam halkan a papír pohárba.
- Nem tudom mi lenne velem, ha veled valami történne -puszilta meg kézfejemet. - Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy nélküled egy napot is eltöltsek -sóhajtott fáradtan, és engem kémlelt szemeivel. - Miért nem szereted magad? Szerintem olyan gyönyörű vagy, és okos, és kedves, és imádnivaló.
- Aranyos vagy -mosolyodtam el, miután megittam forrócsokimat. - Ezt csak te gondolod így. Te mindenkiben meglátod a szépet, én meg csak a rosszat -motyogtam végére elhalkulva.
- De így vagy te az én limitált kiadású Min Yoongi-m -hajolt át az asztalon barátom, és ajkait enyémekre helyezte. Forró csókja vissza hozta belém azt a szokásos, nagyon minimális életkedvet, amit mindig Hobival szoktam érezni. Óvatosan mozgatta puha ajkait számon, néha megharapva ajkaimat, közben pedig hajamba túrva, közelebb húzott magához. Egy pillanatra sem szerettem volna elszakadni tőle, ám tudtam, hogy neki biztos kényelmetlen ez a póz, így nagy nehezen leakadtam a csábító, vörös és szépen ívelt ajkairól. Némán megittam maradék italomat, és kidobva a poharakat felmentünk a könyvtárba, ahol leültünk elrejtett, titkos helyünkre. Hoseok elővette a szokásos könyvet, és most máshogy volt a felállás; én ültem az asztalnál a könyvvel a kezemben, míg Hobi mögöttem egy másik széken, miközben átölelte derekamat, és állat vállamra tette. Lehet túl gyorsan olvastam, mivel Hoseok néha vissza lapozott, hogy normálisan el tudja olvasni, azokat a szavakat amiken én már rég túl voltam.
- Amúgy én nem szoktam értelmezni a sorokat, szóval elmondhatnád miről szól ez -ütögette meg mutatóujjával a könyv borítóját.
- Van egy srác akinek meghalt az anyja meg az apja, és a szülei lelke bele költözött a testébe, amit ugye nehezen tud kontrollálni. Na most ugye a szülők nem bírták a gyereket, így folyton bántják, szóval a gyerek tele van sebekkel. És a srác majdnem öngyilkos lett, de meglátott egy csajt, akit azóta keres, de közben kiderül hogy a csajt mindvégig beképzelte -mondtam nemes egyszerűséggel.
- De jó a srácnak. Mondjuk én nem szívesen lennék együtt bárkivel is, ha bennem élne az anyám. Csak gondolj bele, valakivel épp elég intim helyzetben vagytok, aztán egyszer csak a személyiséged át vált anyádra, aki nagy szemekkel néz az alattad fekvő egyénre, miközben azt kérdezi, "Kérsz meggyes sütit?" -talált ki elég lehetetlen szituációkat barátom, mire belőlem előtört a röhögés. - Ümh de szeretem mikor nevetsz -fogta kezébe államat, és egy határozott mozdulattal megcsókolt. Nyelvét ismét átcsúsztatta számba, mire egy bizsergető érzés futott végig végtagjaimon, mint mindig. Pont mint a legelső csókunknál.

- Gyere, menjünk el enni valamit -fogta meg kezemet, miután felvettem kabátomat. - Amúgy mostanában nem látom rajtad a táskád -mért végig elidőzve fenekemen tekintetével.
- Elszakadt -válaszoltam összekulcsolva ujjainkat, miközben mentünk a közelben lévő étterem felé.
- Értem -bólintott. - Inkább már meg sem kérdezem, hogy hogyan -nevetett fel aranyosan.
- Leestem a lépcsőn, és úgy -nevettem fel kínosan.
- Béna törpe -adott egy rövidke csókot számra.
- Nem is vagyok törpe! -tiltakoztam felháborodva.
- Khm..-nézett le rám. Jó igen, csak a válláig érek, de nem mindenki lehet ekkora zsiráf!
- Kapd be te ló -morogtam dühösen, mire belőle kitört a nevetés.
- Ló? -nevetett tovább.
- Igen -bólogattam. - Egy nagy, barna, patás ló.
- Akkor te meg egy cuki, kicsi, és bolyhos póni vagy -simogatta meg hajamat.
- De a póni nem is férfias! -tiltakoztam mérgesen.
- Édesem..-nevetett fel, miközben felmutatott össze kulcsolt kezünkre.
- Ez más -legyintettem.
- Persze -nevetett. - Amúgy egyik nap nálam aludhatnál -nyitotta ki nekem az ajtót Hoseok az étteremnél, ahova belépve kértünk is egy asztalt.
- Gondolod apám engedné -mondtam halkan, és leültem a sarokba egy asztalhoz.
- Pénteken mindig dolgozik a faterod, szombaton meg később ér haza. Nem mindegy? Max ha nem érsz vissza négyig, azt mondod hogy egyik osztálytársadnak vitted el a házit -vette le kabátját és leült velem szembe.
- Jó -sóhajtottam. - De csak az ünnepek után jó. Apa karácsony környékén mindig szabadnapos -sóhajtottam szomorúan.
- Nekem bármikor jó, már annak örülök, hogy eljössz -mosolygott boldogan Hobi. Rendeltünk kaját, amire kellett is egy darabig várni, de én addig tökéletesen szórakoztam azon, ahogy Hoseok szidja a pincért amiért rám nézett. Miután kihozták a kért italokat és az ételt, neki is láttunk az evésnek, míg a velem szemben ülő folyton mesélt a munkahelyéről.

- De tényleg hívj fel ha gáz van -simított arcomra barátom, és ajkait ismét enyéimnek tolta. Bele sóhajtottam az isteni csókba ami fel melegítette testem minden pontját a kinti hűvösben. - Jó -mondtam halkan, és arrébb léptem. Egy gyors köszönés után siettem is a buszmegállóba beguruló járathoz, amire felpattanva még intettem egyet szerelmemnek, és hátra dőltem az ülésen. Milyen jó lenne Hobival aludni! Este az Ő arcát nézve aludnék el miközben átölel, reggel pedig angyali hangjára kelnék, miközben Ő figyelné arcomat. Persze ehhez az kell, hogy a tökéletes időpontban el tudjak majd szökni otthonról. Hogy én mennyi mindent megteszek ezért a fiúért! Habár ez meg sem közelíti azt, amit eddig Ő tett értem; értelmét adott a napjaimnak.