Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[15]

December huszonkettedikén idegesen vettem fel lábamra fekete bakancsomat. A kabátom belső zsebében ott pihent a Hoseok-nak szánt ajándékom, ami pedig az a fantasy könyv volt, amelyet legelőször olvasott abban a bizonyos könyvtárban. 
- Ilyenkor nyitva van a könyvtár? -kérdezte apa, míg kijött a konyhából, és végigmért engem.

- Nem tudom -ráztam meg fejemet. - Majd legrosszabb esetben haza gyalogolok -válaszoltam, és megigazítottam felsőtestemen lévő fekete dzsekimet. 
- Lehet, hogy majd nem leszek itthon mikor haza érsz. Megint egy céges szarra kell mennem -morogta, és már be is ment a nappaliba. Nem volt túl sok időm, így egy köszönés után már el is hagytam a házat, és siettem a könyvtárba. Sajnos a könyvet nem tudtam becsomagolni, hiszen nem tudtam sehonnan szerezni csomagolópapírt, apa előtt pedig egyébként sem csomagolhatnám a barátomnak szánt könyvet. A hideg marta a bőrömet, hajamat fújta a szél, így semmit sem ért, hogy több órán keresztül szenvedtem vele. Kabátomra rászálltak a hópelyhek, amelyek velem szembe jöttek, így kissé hunyorítva, de siettem a fehér épület felé. Mikor beléptem a szokásos előtérbe, hátra is vettem az irányt titkos helyünkre, ahol megint ott ült Hoseok; haja ízlésesen volt beállítva, felsőtestét egy fehér garbó fedte el. A szék háttámlájára oda volt aggatva kabátja, míg maga Hobi személye csak a szokásos könyvet olvasta, ám mikor meglátott szemei felcsillantak. Felállt helyéről, és hozzám sétálva szó nélkül vette birtokba ajkaimat. Kezeit átfonta vékony derekam körül, és jobban magához húzott, amíg én mellkasára tettem egyik kezemet. 
- Hiányoztál -suttogta fülembe angyali hangján, mikor vége szakadt csókunknak, és fejemet vállába fúrtam. 
- Te is. Nagyon -motyogtam halkan, és mélyen beszippantottam jellegzetes, vaníliás illatát. 

- Minden rendben? Hogy vagy? -csúsztatta kezét fenekemre, és még közelebb húzott magához, így testünk szinte teljesen összeért. 
- Élek -mondtam halkan. 

- Még szerencse -mosolyodott el Hoseok, és egy puszit nyomott hajamba. - Mit szólnál, ha elmennénk hozzám? Még tegnap vettem sütit, olyat mint múltkor, gondolom most pedig minden cukrászda díszít, így nincsenek nyitva. Plusz otthon hagytam az ajándékod -nevetett fel kínosan, mire fejemet levettem vállára. 

- Nem kellett volna ajándékot venned -mondtam szemébe. - Én se vettem neked, akkor te miért veszel? -kérdeztem, bár kevés kellett ahhoz, hogy elröhögjem magam, és kiessek szerepemből. 
- Mert karácsony van, és ha te nem is ünnepled én igen, és aki nekem fontos, az kap ajándékot -mondta egyszerűen. Szemében egyáltalán nem láttam, hogy sajnálta volna, hogy nincs ajándéka, ugyanolyan vidám maradt. - Nekem pedig elég ha te jól vagy -nyomott egy puszit homlokomra. 

- Bolond vagy -bújtam mellkasához. 
- De te így szeretsz -mosolygott magabiztosan. 
- Honnan veszed, hogy szeretlek? -vontam fel a szemöldököm. 

- Hát ha a pénzem kellene, akkor az nincs, a lakásomat bármikor oda adnám bárkinek, mivel nem szeretem, hírnevem nincs, a kocsim folyton elromlik, egyedül van egy testem, és egy nevem. Ja meg egy személyiségem -vonta meg lazán vállait. - Meg itt vagy nekem te -puszilta meg számat. 

- Jó hogy így gondolod, mivel tényleg csak téged szeretlek, és nem a pénzed vagy a házad, vagy bármi másodat -öleltem meg kis karjaimmal. 

A könyvtárból kilépve oda siettünk az egyedüli autóhoz amely a parkolóban állt, és oda gyorsan be is szálltunk, mivel elég nagy hóvihar kerekedett kint. Az út a háza felé szótlanul telt, a rádióból folyton szóltak az ilyen-olyan karácsonyi slágerek, habár még van két nap addig. A házhoz érve kipattantunk a kocsiból, és gyorsan megindultunk befelé, és bár engem majdnem elfújt a szél, Hobi fogta a kezem, sőt derekamat is, mivel én mentem előre, Ő pedig hátul jött mögöttem. 

Bent a házban jó meleg fogadott, így rögtön le is dobtam magamról kabátomat. Jó, nem ledobtam, hanem illedelmesen felakasztottam a fogasra, hogy ne tűnjek olyan taplónak. Miután Ő is levette fekete kabátját, az asztalhoz parancsolt, míg elővette a vásárolt süteményeket a konyhában. Türelmesen vártam, addig amíg meg nem jelent kezében a tálcával amin az édességek pihentek. Lerakta az asztalra, elém és maga elé rakott egy tányért, és már hozzá is láttunk a falatozáshoz. 

- Pillanat és jövök -állt fel az asztaltól Hoseok, és a szobájába sietett. Én addig kimentem a kabátomhoz, aminek belső zsebéből elővettem a könyvet, és azzal együtt vissza ültem helyemre. Hobi egy fekete hátizsákkal jött vissza hozzám, pont olyannal mint amelyik elszakadt. - Boldog karácsonyt bae -puszilta meg számat, amíg én nézegettem kapott ajándékomat. 

- Köszönöm -mondtam megszeppenve és felnéztem rá. - Ja izé.. ez meg a tiéd -motyogtam vörösen, és kezébe adtam a regényt. Boldogan vette át, és nézte meg hátul, majd bele is lapozott, valószínűleg azt nézte meg, vannak-e benne képek. Felálltam helyemről és egy ölelésben részesítettem, amíg Ő letette a könyvet, és átkarolta vállamat és fejemre puszilt.

- Köszi -simított arcomra. Felnéztem rá, rá mire csak egy gyenge csókot adott ajkaimra, és tekintetét továbbra is arcomon tartotta. Kezét felvezette nyakamhoz, aminél lejjebb húzta fekete garbóm nyakát, és oda hajolva arra adott pár csókot. Testem bele is remegett abba, ahogy ajkát nyakam vékony bőréhez érintette, így gyorsan vállába kapaszkodtam, mielőtt lábaim felmondták volna a szolgálatot. Tovább lepte el puszikkal és csókjaival a területet, míg én összeszorított ajkakkal próbáltam nem kiadni bármiféle hangot. Ám ez sem sikerült, hiszen mikor megszívta bőrömet, egyből kiszökött számon egy nyögés. Szenvedélyesebben haladt volna lejjebb, ám garbóm ebben meggátolta, így levette azt rólam, segítségemmel. Kezei derekamon pihentek ismét, amíg én oldalra fordítottam fejemet, és lehunytam szemeimet. Már úgy is mindegy, előbb nyögtem neki. Kezemet hajába vezettem és jobban oda húztam nyakamhoz, amíg sóhajtoztam, hiszen egy pillanatra sem állt meg szája. Az ágyhoz vezetett, és ott óvatosan lelökött arra, de hát ugye nem is Min Yoongi lennék, ha nem hasra estem volna. Felém mászott, és tovább kínozta nyakamat, amíg egyik kezével megfogta én mancsomat, és összekulcsolta ujjainkat. 

- Tetszik, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagy -suttogta fülembe, amit meg is puszilt. 

- Mit akarsz velem csinálni? -kérdeztem felnyitva szemeimet, és vállam fölött ránéztem. 

- Ami épp eszembe jut -puszilta meg hajamat. - De ne aggódj, élvezni fogod -harapta meg óvatosan nyakamat. 

- Nem fog fájni? -kérdeztem zavartan. Jó na, tehetek én róla, hogy még sose voltam senkivel?! 

- Nem. Nincs az a pénz, hogy én fájdalmat okozzak neked -hajolt fülemhez Hoseok, amire ismét adott egy puszit.