Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[19]

Eltelt egy idő, mióta nem találkoztunk Hoseok-al. Kerültem a könyvtárat, nem mentem többet, de mikor apával arra jártam, Hobi fekete autója ugyanott állt, mint szokott. Tudtam, hogy vár rám, ahogy azt is, hogy nem fog túl lépni rajtam, ám de bíztam benne, hogy mégis.

Idegesen bújtam fekete tornacipőmbe, amit be is kötöttem és táskámat felkapva, egy pulcsiban indultam iskolába. Már tavasz van, nagyon jó idővel. Az út közben végig zenét hallgattam, de mindegyikről csak egy bizonyos személy jutott eszembe. Az iskola hatalmas kapuihoz érve kinyitottam azt és be is sétáltam azon, majd száguldottam volna is fel, ha nem hallom meg életem elrontóját.

- Hyung! -hallatta magas hangját a kilencedikes JeongGuk.

- Mit akarsz? -morogtam míg ránéztem. Iskolai egyenruha volt rajta, gondosan beállított fekete frizurával. Egy mosoly közben mutatta meg az iskola diákjainak tökéletes nyuszi fogait.

- Hogy teltek az ünnepek? -kíváncsiskodott. - Jé, mit hallgatsz? -kapott fülhallgatóm után, de mielőtt fülébe tette volna, elkaptam kezéből.

- Nincs hozzád idegrendszerem Jungkook. Boldogíts mást -löktem meg kissé, mire el is esett. Nyekkent egyet, de gyorsan fel is állt a földről, és leporolva fenekét, mosolyogva vizslatott engem.

- Baj van hyung? -kérdezte mellettem sétálva.

- Baj az mindig van -vágtam rá.

- És mi a baj? -kérdezte aranyosan pislogva.

- JeongGuk, hagyj békén! -lettem idegesebb. - Ott van az a Taemhyung gyerek, vagy tököm tudja hogy hívják, úgyis azzal lógsz mindig, menj hozzá -mondtam idegesen.

- Taehyung-ra gondolsz? -kuncogott aranyosan Jungkook. - Csak nem féltékeny vagy hyung?

- Miért lennék féltékeny? -ráncoltam össze szemöldököm.

- Nem tudom -rántotta meg vállait, és közel sétált hozzám, majd pulcsimmal kezdett játszani. - Hyung, te már voltál szerelmes?

- Voltam -biccentettem megharapva alsó ajkamat.

- Én is -mosolyodott el. - Képzeld, nagyon bele szerettem Taehyung-ba. Annyira imádom a hangjától kezdve mindenét -mesélte csillogó szemekkel.

- De hát ti együtt is vagytok, nem? -kérdeztem értetlenül.

- De igen. Ez most miért számít? -nézett fel rám. - Szerintem még akkor is bele szerethet az ember a párjába, ha együtt vannak.

- Ez hülyeség -ráztam meg a fejem.

- Ne mondd ezt hyung -nézett fel rám Jungkook. - Nekem ez fontos, és rosszul esik, hogy ezt mondod.

- Szar ügy -paskoltam meg fejét. Milyen puha haja van!

- És veled mi van? Együtt vagy a szerelmeddel? -kérdezte tovább játszadozva pulcsimmal.
- Csak voltam -sóhajtottam.
- Hogyhogy? -kérdezte kíváncsian.

- Szakítottam vele, hogy neki jobb legyen -válaszoltam.

- Buta vagy hyung -szólalt meg kis idő múlva. - Boldogok voltatok együtt?
- Igen -mosolyodtam el, miközben vissza emlékeztem az együtt töltött éjszakánkra.

- Akkor nem kellett volna ott hagynod. Veled volt boldog, nélküled meg szomorú. És mivel te azt akarod, hogy boldog legyen, ezért most neked is rossz. Szóval menj vissza hozzá -nézett fel rám, kissé elnyílt ajkakkal.