Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[22]

16+

- Yoongi cicaaa, kelj fel -hallottam meg reggel Hoseok lágy hangját. Hajamat cirógatta, miközben mellettem feküdt az ágyon, könyökén támaszkodva. - Nemsokára itt lesz a magántanárod, el kell készülnöd addig -nyomott puszit homlokomra. 

- Nem akarok -nyöszörögtem, és hozzá bújtam takarómmal együtt. 

- Naa, Yoongi -puszilgatott tovább, addig míg be nem bújtam takaróm alá. - Csinálok neked reggelit, addig... elég ha felülsz, és ébren maradsz -kelt fel mellőlem. 

- Gyere vissza -dugtam ki fejemet a takaró alól, de csak úgy hogy szemeim látszódjanak. 

- Utána felkelsz? -kérdezte és vissza feküdt. 

- Igen -sóhajtottam, és hozzá bújtam. Átöleltem és mellkasára hajtottam fejemet, amíg fejem búbjára puszilt barátom, és gyengéden cirógatta hátamat. Kint borús volt az idő, sötét felhők gyűltek az egyébként fehér égboltra, s jöttek egyre közelebb, de most nem kerített hatalmába az a nagy félelem, amely viharok közben bennem szokott lenni. Csak Hoseok szívének egyenletes dobogására tudtam koncentrálni, mintsem a még halk, de elég rémisztő dörgésekre. - Jól aludtál? Nem fájt semmid? 

- Tökéletesen -mondtam, és beleszippantottam fehér pólójába, amely pont kiadta kidolgozott felsőtestét. 

- Múltkor könnyebben keltél fel, nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz felkelteni -nevetett halkan párom. 
- Utálok felkelni -motyogtam, és jobban hozzábújtam, de tudtam hogy egyszer el kell majd válnom tőle. És ennek el is jött az ideje, hiszen megszólalt a csengő. - Baszki -pattantam fel, és kivettem Hobi szekrényéből egy pólóját, plusz térdénél szaggatott, szokásos farmerommal a fürdőbe rohantam, míg Hoseok megágyazott, és az ajtóhoz ment. Gyorsan felkaptam magamra pólóját, majd nadrágomat, és eléggé elcseszett hajamat is beállítottam. Megmostam fogaimat, utána arcomat, nyakamat pedig a szokásos alapozóval fedtem le, és mit ne mondjak, már elég halványak a nyomok a sima területen. Miután kész voltam, egy nagyot nyeltem, és már ki is léptem az ajtón. Az asztal mellett egy nálam magasabb, szőke hajú fiú álldogált, nagyon halvány rózsaszín felsőben, és egy fehér nadrágban. Arcán épphogy volt smink, pont természetesen hatott, és kiemelte sötét szemeit. 

- Szia Yoongi -mosolygott rám. - A nevem Jin, én leszek a korrepetáló tanárod, remélem megfelel -mondta vidáman. Kedvesnek tűnik. 

- Jó reggelt -motyogtam, mire a konyhapultnak támaszkodó Hobi halkan nevetett engem, miközben végigmérte teljes valómat. 

- Hallom most keltél. Nyugodtan egyél, addig átnézem mit is kell átvennünk, esetleg ha van itt pár tankönyved könnyebb dolgom lenne -magyarázta, mire a fekete táskámhoz mentem és kivettem abból a tankönyveimet. Jeon Mindenről Tudnom Kell JeongGuk még a kórházba elhozta nekem a tanulnivalókat, azzal a mondattal ott hagyva, hogy "Tanulj sokat hyung!", így már minden nálam van. A fiú elé tettem azt a rengeteg tankönyvet és füzetet, miközben Hoseok elém tette reggelimet, így az asztalhoz ülve kezdtem el azt fogyasztani. - Látom nem igazán szeretsz jegyzetelni, ugyanis ide csak mellékinformációk vannak írva -nevetett halkan a szőke. 

-  Leghátul ültem, és sosem láttam a táblát -magyaráztam, miközben egy újabb kanál müzlit lapátoltam be számba. 

- Áh, mindent értek -mosolygott, és áthaladt a következő füzetemre.

Miután megettem reggelimet, a mosogatóhoz ballagtam az üres tányérral, mire Hoseok megjelent mellettem, és néma, szemmel való vitát folytattunk arról, hogy mégis hagy mosogassak el. Nyilván végül egy csúnya nézéssel le is tudtuk úgy, hogy akkor ma se mosogatok, így vissza ültem az asztalhoz, közben pedig Hobi vette fel a cipőjét, és egy gyors köszönés után már el is hagyta a házat.