Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[25]

- Kész -írta alá az utolsó papírt is barátom, majd felállt a barna asztaltól. 

- Rendben. Egy hónap és kiköltözök, utána bármikor igénybe vehetik a lakást -állt fel az asztal másik oldalán lévő férfi. Barátommal kézenfogva egy köszönés után, lementünk autójához, ahova beültünk, és egy csók után már el is indultunk. Ám közel sem a megszokott irányba mentünk, sőt, pont az ellenkező irányba. 

- Hova megyünk? -kérdeztem ásítva, és az ablakon kezdtem bámulni, hátha ismerős lesz a hely. 
- Majd meglátod -mondta Hope, kezét combomra csúsztatva, és tovább figyelte az utat. 

- Hihetetlen, hogy máris összeköltözünk, egy közös házba -motyogtam. 
- Eddig is abba éltünk -nevetett halkan a mellettem ülő. 
- De az más -legyintettem. Az út csendben telt, csak néha hallatszott morgásom, amikor Hobi feljebb vitte a kezét a kelleténél, de vette is az adást, és édes kis mancsát visszacsúsztatta combomhoz. 

- Miért jöttünk ide? -kérdeztem kinézve az ablakon, ugyanis a nagy eső miatt nem akartam kiszállni. Egy domb tetején voltunk, ahonnan tökéletesen lehetett látni a várost, és az ott lévő embereket. Barátom nem válaszolt, csupán a kesztyűtartóba nyúlt, és előhúzott onnan egy fehér borítékot. 

- Születésnapod alkalmából -nézett rám, majd felém tartotta a borítékot. - Boldog születésnapot bae -hajolt hozzám, és egy csókot adott számra. 
- Már elég dolgot kaptam tőled, nem fogadok el többet -fontam össze kezeimet mellkasom előtt. 
- Ez csak egy kis dolog -nézett rám egy féloldalas mosollyal. 

- Fogadni merek hogy pénz lesz benne -vettem át a borítékot, és felnyitottam azt. Egy hosszú, szöveg volt rajta, így egy sóhaj közben olvasni is kezdtem, majd a végén elkerekedett szemekkel kiáltottam fel. - TE VETTÉL NEKEM EGY EGÉSZ KÖNYVTÁRAT?! 

- Igen, miért? -nézett rám, miközben kezemet fogta. 

- Te hülye vagy -nevettem fel hisztérikusan. - Miből fogom fent tartani? Vagy... vagy mennyi volt egyáltalán?! 

- Eredetileg az én könyvtáram volt, szoktam is fizetni, tele van könyvekkel, csak átírattam a nevedre -magyarázta halál nyugodtan. 

- Nem Hoseok. A ruhákat megértem, eddig olyan voltam mint egy csöves, a telefont is, mert nem tudtál volna elérni, de ez... ezt nem fogadhatom el -néztem rá. 

- Pedig muszáj lesz -biccentett mosolyogva. - Akármikor elmehetsz oda, forgalmas helyen van, így betörni se tudják és megrongálni sem, kamerákkal van felszerelve, és alkalmazottak is vannak benne. 

- Akkora egy idióta vagy...-motyogtam a papírt nézve. 

- De imádod ezt az idiótát -puszilta meg arcomat. 

- Nem, most nem. Haragszom rád -néztem rá idegesen, és vissza tettem a borítékba a papírt, majd a kabátom belső zsebébe csúsztattam azt. 

- Szokd meg, hogy ha valaki fontos nekem, azt így is kimutatom -vonta meg vállait és egy csókot adott számra. Nem is engedte, hogy elhajoljak tőle, tarkómra csúsztatta kezét és vissza húzott magához, közben másik kezével arcomra simított, én pedig egyből megbékéltem. - Számítottam arra, hogy így fogsz reagálni -mosolyodott el, pár centire ajkaimtól. 

- Akkor miért csináltad? -kérdeztem szemeibe pillantva. 

- Mert tudom, hogy később imádni fogod azt a könyvtárat -magyarázta, és egy szőke tincsemet fülem mögé tűrte, és ismét megcsókolt. Kezemet mellkasára vezettem, és úgy csókoltam vissza, közben pedig megharaptam alsó ajkát, hogy érezze, én még azért dühös vagyok rá. Nem egyeztetett velem erről, hanem csak úgy eldöntötte, hogy vesz egy egész könyvtárat.