Könyvtár [YOONSEOK] /BEFEJEZETT/

[23]

- Yoongi, ha nem eszel, nem megyünk sehova -fonta össze maga előtt karjait barátom. 

- De nem vagyok éhes, nem érted meg? -kérdeztem hajamba túrva, miközben arcát szuggeráltam. Épp aznap mentünk nekem új telefont venni, mivel a másik nem csak otthon maradt de már el se lehet érni, gondolom apa szét törte. 

- Nem érdekel. Enned kell, és enni is fogsz -ültetett le az asztalhoz Hoseok. 
- Hobi, nem akarok enni, jó? Nincs étvágyam! 

- Engem meg nem érdekel -sétált a konyhába, és neki állt reggelit csinálni. 
- Akkor sem -tettem keresztbe karjaimat mellkasom előtt. 

- Jó, nem megyünk sehova -tette le elém a már rég elkészített tojásrántottát. 
- De Hoseok! -néztem rá dühösen. 

- Vagy eszel, vagy nem kapsz új telefont -támaszkodott az asztalra. 

- Nekem jó, te akarsz új telefont venni nekem -néztem fel rá. Tekintetem nem hatotta meg, továbbra is morcosan bámult fekete szemeivel, mire egy dühös fújtatás kíséretében megfogtam a villát és elkezdtem belapátolni magamba az ételt. - Gyűlöllek.

- Nem baj -jött mögém vigyorogva, és hátulról átölelt, majd egy puszit nyomott arcomra. 

- Engedj el, vagy esküszöm rád köpöm az egészet -vágtam rá idegesen, mire nevetve leengedte karjait, így tovább ettem, egyre inkább nyűgösebben. 

Hoseok egy egyszerű, vékony, csíkos garbót viselt, hozzá illő fekete farmerrel, és megszokott fekete cipőjével. Barna haja megint csak épphogy volt megcsinálva így természetesen hatott. És... és voltam én. Egy fekete nadrág, és egy zöld pulcsi díszelgett rajtam. Szőke hajam csak Hobi igyekezetének köszönhetően állt valahogy, szemeim alatt karikák voltak amelyeket eltakartam egy kis alapozó, és korrektor segítségével. Még mindig nem értem minek vannak neki ilyenjei. 

Miután nagy nehezen megettem mindent, felálltam helyemről és tappancsaimra húztam két fekete zoknit. Ezután felvettem cipőimet, és még mindig durcizva megfogtam Hoseok kezét, aki jót nevetett hisztimen.

- Imádlak -puszilta meg számat, és már ki is nyitotta nekem az ajtót. Szinte húzott maga után, egyedül egy lépést sem tettem. Kint viszont más volt a helyzet, zuhogott az eső, így gyorsan a kocsihoz siettem, ahol beültem az anyósülésre, és összeborzoltam vizes hajamat. Beszállt mellém Hope is, majd beletúrt nedves tincseibe, mire csak kissé elnyílt ajkakkal figyeltem cselekedeteit. Felém is nézett, és egy féloldalas mosolyt villantott, és közelebb hajolva megcsókolt. Egy apró sóhaj közben viszonoztam is csókját, és jobban ajkaira hajoltam, szinte már majdnem ott voltam ülésén. Miután leakadtam szájáról, magához húzta fejemet, azaz buksim pont nyakánál volt. Mélyet szippantottam illatából és megöleltem, amíg Ő fejemre puszilt. 

- Lehet hülyének fogsz nézni ha ezt mondom, de én veled akarom leélni az életemet Yoongi -motyogta hajamba, miközben keze lejjebb csúszott hátamra. 

- Ez kölcsönös -bújtam jobban hozzá, és lehunytam szemeimet.

- Mások ilyenkor még csak moziba járnak, meg egymásnál aludnak néha, mi meg már itt tartunk, az összeköltözésnél -nevetett fel halkan. 
- Mondjuk meg van az oka, hogy miért -motyogtam nyakába. 

- Meg van, persze -mondta mosolyogva Hobi. - De jobb is, hogy így alakult, különben most nem lennél itt a karjaimban -mosolygott tovább.