Tegnap azt játszottam,
hogy a homokozó egy végtelen sivatag,
és hogy könnyebb vagyok a szélnél,
hogy egyensúlyozni tudok egy cérnaszálon,
és hogy tűzokádva szárnyalok.
Aztán azt játszottam,
hogy egy söprűnyél is lehet gitár,
és hogy a példaképeim bundáját hordom,
hogy a poharamban vodka van víz helyett,
és hogy angyalok fekszenek az ágyamban.
Ma azt játszom,
hogy a sivatag nem félelmetesebb egy homokozónál,
és hogy a szél nem erősebb nálam,
hogy nem miattam szakadt el a cérna,
és hogy nem égeti okádék a torkomat.
Aztán azt játszom,
hogy egy gitárral is lehet söpörni,
és hogy nem tűntem el a példaképek bundája alatt,
hogy a poharamba tiszta vizet töltenek,
és hogy egy angyal ágyában pihenek.
Holnap is lesz nap,
de már nem tudom, mit játsszak.
YOU ARE READING
ezt magamnak írom
PoetryA beszélő cím magáért beszél. (Nyomokban verssírást tartalmazhat.)