ezt magamnak írom

banya | 2012. 10. 08.

A hajad:
szürkén csillogó marcipánfonat.
A szemed:
apró fekete szeder.
A fejkendőd:
kőkemény karamellmáz.
A szemüveged:
két piszkos jégkorong.

Az orrod és az állad
vékony csíkot fognak közre,
amibe tán sosem került édes íz.
Kicsi, száraz kezeid
keserű süteményt gyúrnak.
Vaskos, kurta lábaid
sodrófákként csoszognak
ide-oda, oda-vissza
mások idegein.

Karosszéket készítek neked:
a súlyod alatt recsegő váz
babapiskótából van,
az üleped alatti párna pedig
puha sajtszelet.
Ne panaszkodj, ha hideg a kávé.
Nem takarónak szántam.