Vacogtam. Rád néztem.
Rám dobtál egy rongyot,
hogy ne fázzak a holdfényben.
De ez a csenevész takaró
nem melegít, túl apró.
Megértettem, mennyire
kevésnek tartasz,
hogy csak az illem
és az unalom
horgonya tart mellettem,
és a sértett büszkeségem
annyira felhevített,
hogy sosem fáztam többé.
YOU ARE READING
ezt magamnak írom
PoetryA beszélő cím magáért beszél. (Nyomokban verssírást tartalmazhat.)