ezt magamnak írom

inger | 2013. 01. 25.

Ma kicsinosítom a ceruzáimat.
A bicskámmal hegyeket faragok a dombokból,
amik az imént hámozott alma illatát öröklik.
A tompa grafit tőrré nemesül,
gátlástalanul támadok vele a papírra.
Megfosztom a lapot az ártatlanságától
és szürke szóbombákkal teszem őt is
én-pártivá.

A birtoklás jobban izgat, mint hogy hány hibát vétek,
ezért nem félek áthúzni és satírozni,
gyárkéményes négyzeteket ültetni az üres sarokba,
és egy időre a zárójel a legeslegjobb barátom.

De a mai is csak múló inger.
Ha túl nagy bizalommal kapaszkodsz belé,
elsatnyulnak a szárnyai.