Hova mennek a kacsák?
Ahová nem juthatunk el soha.
Valahol, messze
pontyok úsznak a tavaszi égen,
érik a gyümölcs, a vadon szava
ragtime, csak hangköre más.
A sors ezüstruhában jár,
sírni csak a győztesnek szabad.--
Lomtalanítás nyáron,
este fél tizenegykor.
Gázlámpák alatt kallódó emberek.
A közös bűn, amiről a vizek beszélnek:
Az undor.
Ez lett a vesztünk,
mind a kettőnk veszte...
No de mindegy.
Szerettem az igazságot.--
Napnyugaton jártam. Találkoztam
Esőistennel: Indián varázsló,
akit elevenen megégettek.
Fiatalon ítélték el.
Megtörténhetett?
Kérdezd
az út
porát.
Mondd el
a csillagoknak:
Nyugaton a helyzet
változatlan, az élet megy tovább.--
Kushadj, bestia!
Sírig tartsd a pofád, akkor is, ha
egyedül maradok.
A kőszív egyszemélyes sziget,
orvosság a félelem ellen,
csipetnyi Antarktisz.Elvész a nyom a fehér kövön...
És mindez
a nők miatt!--
Nincsen ördög,
semmi szégyen, rajongás:
A lélek kialszik
az élet derekán.Elhagyott a közérzetem.
Viszontlátásra, drága.
Alkoholmámorban megyek
a víz alá.
YOU ARE READING
ezt magamnak írom
PoetryA beszélő cím magáért beszél. (Nyomokban verssírást tartalmazhat.)