Minden tökös legénynek, aki azt hiszi,
csak azért, mert egyedül ülök valahol,
társaságra van szükségem:
N I N C S .
Akkor is meg tudom inni a kávém,
ha senki sem csapódik mellém,
aki egy hajnalig tartó buliról fecseg.
Akkor is kényelmesen ülök egy padon,
ha senki sem nyit sortüzet a füleimre holmi
rögtönözve összetákolt bók-muskétával.
Akkor is felhajtom az egész korsó sörömet,
ha nem te fizeted a következő üveget,
és akkor is hazatalálok, ha útközben
egyetlen ismeretlen senkiházi sem szólít le,
aki elől menekülnöm kellene.
Mert tudod, előfordul, hogy
az ember nem untatja magát.
Könnyebb, mint hiszed.
Te is kipróbálhatnád.
YOU ARE READING
ezt magamnak írom
PoetryA beszélő cím magáért beszél. (Nyomokban verssírást tartalmazhat.)