ezt magamnak írom

támadás | 2013. 01. 19.

Mintha párnák lennének,
túl kecsegtetően közelednek felém,
aki kukacként kuporogva,
nagyot nyelve várom őket.

Körbevesznek, vigyorognak.
Lépnek. Recsegnek. Kerekedik a vigyoruk.
Növekszik a léghiány.

Hattyúnyakú, csirkelábú ragadozók szakadnak ki a párnákból,
ellepnek a büdös tollak,
csikálják az orromat.
Fülrepesztő lármát csapva zuhannak felém,
vagy csak magamat hallom?

Félő, igen.
Sejtem, hogy félek, hiszen
remegek, nyüszítek, csaholok;

zihálva keresem a levegőt a büdös tollak tengerében;
sípolok.

"Szét szabad szabdalni" - hallom.
Sikítok, habár még nem vájtak belém.
Fognak még.
Fognak még.