ezt magamnak írom

integetők | 2012. 10. 23.

Nevetnek, amikor magamról mesélek.

Szerintük nem retteghetek a takaróm alatt fészkelő darazsaktól.
Nem látják, hogy a hálószobám plafonján nyirkos falú szív dobog.
Nem hallgatnak meg, amikor megijedek a kertemben vergődő, férfiarcú bálnától.
Nem vesznek komolyan, amikor a szénné égő házamért aggódom.
Nem hiszik el, hogy a markomban egy megfagyott jegesmedve-embrió olvadozik.
Nem vetik a szememre, hogy a reptéren szintetikus drogokkal tömöm tele a táskám.
Nem jönnek utánam, amikor szűk folyosókon menekülök előlük.

Boldogan engednek utamra, még integetnek is.