ezt magamnak írom

néző | 2013. 06. 07.

(Stefannak)

Fehér fény dől be az ablakon,
és a madarak már megint csiripelnek.
Én inkább a szuszogásodat hallgatom.

Felháborít, mennyire békésen lélegzel,
te Heineken-leheletű kalandor.
Feléd akarok kúszni, hogy kiszimatoljam a titkod,
de túl hangosan ropog az ágynemű.
Félek, hogy felébrednél, ezért csak pislogok,
remélve, hogy a szempilláim
némák maradnak.

Amíg alszol, elhihetem, hogy egyedül vagyunk,
hát pihenj még egy ideig.
Utazgass csodás álmokban,
űzd tovább az őzeket, akiket nem ismerhetek,
élvezd a hajszát!

Én nem foglak megzavarni,
ha engeded, hogy nézzelek.