ezt magamnak írom

iszok | 2013. 09. 08.

Manapság csak a kiürített üvegek jellemeznek:
Hideg emlőkből szívom a táplálékom,
illetlen aranyköpéseket böfögök fel
és orrfacsaró vizeletet csurgatok a fürdővizembe.

Néha befutok egy elhagyatott romházba,
átugrom a szétzúzott ajtót,
előveszek egy poharat, amire még sosem került ujjlenyomat,
megnyitom a pókhálós csapot
- a fröcsögő víz megöli a pókot
és a poharamba sodorja a gazdátlanná vált otthonát.

Iszok
egyet a meggyilkolt pókokra,
egyet a gazdátlan romokra,
egyet az illetlen köpködésre,

aztán visszakúszok a keblekhez, amik önzetlenül etetnek, és
mosolygok, mert manapság már
semmi sem komoly.