The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

2. ℜész ♒ Régi-Új barát

Ezt nem hiszem el! Szaros koleszbe kell mennem, csak mert az "ex dirim" úgy akarja. Ezt a baromságot. Duzzogva vonultam egyik boltból a másikba. Anya a megfelelő méretű és mintájú bőrönd után nyomozott.

- Itt van egy pink - mutatott az eladónő egy nagy, műanyagra.

- Mint látja, nem vagyok hat éves - mondtam, majd sarkonfordultam és átmentem a következő üzletbe.

- Anya! - kiabáltam,ugyanis megláttam a bőröndömet - az kell nekem.

Anya abba az irányba nézett, amerre hevesen hadonásztam.

- Biztos jó lesz? - kérdezte anya.

- Igen! - feleltem határozottan.

*****
- Luna! - kiabált anya harmadszorra a nappaliból.

- Megyek! - ment a válasz.

A bőröndömet igyekeztem bezipzározni, de eléggé harcias volt. Végül megadtam neki a halálos döfést. Ráültem a tetejére és úgy rángattam végig a kis fogakon. Hősiesen felállítottam és levonszoltam a lépcsőn, mint valami túszot. A cipőm már rajtam volt így egyből az autóhoz sétáltam. A bőröndöt beraktam a csomagtartóba, majd beültem az anyósülésre. Anya leeresztette az ablakokat és indított.

- Tehát, vegyük át újra. Könyvek?

- A könyvtárból.

- Nap végén?

- Napló írás - válaszoltam undorodva.

- Alkohol?

- Lehetőleg nem az udvaron.

- Buli?

- Csak mértékkel - válaszoltam egyhangúan.

Anya kérdezz - felelek játéka az egész útra elhúzódott. Szinte már vártam a taxiba szállás pillanatát.

- Szia, anya! - köszöntem el és már pattantam is be a járműbe.

Nem szeretek buszozni, klausztrofóbiás vagyok és megőrülnék azon a kis helyen. Emiatt van hatalmas házunk, és hatalmas szobám. Nagy meglepetésemre egy nő ült a volánnál.

- Szia! - köszöntött mosolyogva.

- Jó napot! - csak ennyire méltattam.

Épphogy elindultunk, feltettem a fejhallgatóm és csak bámultam kifelé az alakon. Már nem városban voltunk, hanem egy országúton. Semmi mást nem láttam csak a végtelen mezőt az út mellett. Az autóban lévő fenyő illatú illatosító kicsit zavaró volt, de egy kis idő után hozzászoktam. Azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs arról, hova megyek. Tíz percig ezen agyaltam, mikor eszembe jutott, hogy talán ha megkérdezném ezt a nőt, megmondaná.

- Megtudná mondani, hova megyünk? - kérdeztem miután levettem a fejhallgatót.

Rám nézett egy pillanatra, aztán újra az utat figyelte.

- Nem mondhatom el, bocsi.

Vajon, ha kicsit gyomron rúgdosnám, kinyílna a szája? Mi az, hogy nem tudhatom, ez felháborító!

- Akkor - kezdtem el kicsit higgadtabban - legalább megmondanád, mennyi idő míg odaérünk?

- Körülbelül még egy jó óra - válaszolta vállrántva.

Nekidőltem az ülésnek és kezeimbe temettem arcomat. 1 óra,basszus! Hova megyünk, Roxfortba?! Ja nem, oda csak vonat visz. De lehet, hogy ez az Audi valójában egy repülő trabi...