The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

13. ℜész ♒ Piroska és a Farkas

Reggel egy fiú ordítására, majd egy lány sikolyára riadtam fel. Nyöszörögve a fejemre nyomtam sárga párnámat a hang tompítása érdekében.

- Mi a fasz volt ez? - nyögött fel Flo.

- Hát nem biztos, hogy orgazmusuk volt - ásítottam.

Fáradtan nevetni kezdtünk, aminek következtében a fiúk morogva felkeltek.

- Már kora reggel muszály kacarásznotok? - kérdezte sértődötten Nick, majd fejére húzta a takarót.

Elvigyorodtam és halkan felkeltem az ágyból. Odaosontam Nick - hez és rávetettem magam. Ijedtében felkiáltott én pedig combjaimmal közrefogtam derekát, hogy ne tudjon elmenekülni. Lerántottam róla a takarót és csiklandozni kezdtem. Szakadatlanul röhögött és olykor könyönyörgött a befejezésért. De én kegyetlen sátánhoz méltóan kínoztam tovább. Az ajónk nyikorgására felkaptam fejem és Flo is abbahagyta a nevetést. Luke tűnt fel  a küszöbön, értetlen arcot vágva.

- Luna, ki tudnál jönni egy percre? - kérdezte tarkóját vakargatva.

Válasz nélkül leszálltam a vörös fejű, lihegő szobatársamról és kisétáltam az ajtón. Luke becsukta mögöttem és elindult a ház mögé. Kicsit bunkónak találtam, amiért még köszönni sem volt hajlandó, de kiváncsi voltam, mit akar. Követtem őt kicsit lemaradva tőle, nem is izgatta, hogy talán utána se jövök, vagy olyan biztos volt benne. Mindenesetre egy erdő felé veztetett. Ó, szóval most jön a Piroska és a farkas jelenete? Nem, nem! Sajnos hiányzik a nagyi, szóval lehetetlen, hacsak nem Farkas úr ma perverz kedvében van... Ahogy bejjebb haladtunk, a fák levelei egyre kevesebb fényt engedtek beszűrődni maguk között.

- Figyelj, sajnálom a tegnap történteket! - fordult felém hirtelen. - Meg tudnád bocsátani?

- Nem. - jelentettem ki kertelés nélkül. 

A döbbenet elrejthetetlenné vált arcán.

- Nem...?

- Süket vagy, vagy csak hülye? - kérdeztem dühösen. - Beviszel valami sztriptíz terembe, elvárod, hogy a kurvád legyek, táncolok neked picsa részegen, majd mikor beugrok a vízbe, te pedig eltűnsz! - ordítottam. - Meg is fulladhattam volna! Ha Coy nem jön értem, lehet, hogy ott alszok el!

- Coy érted ment? - kérdezte hüledezve.

- Neked ennyi jutott el az agyadig abból, amiket felsoroltam?! - ennél idegesebb talán nem is lehettem volna. - Tudod mit? Szopd le magad keresztbe, te köcsög!

Azzal elindultam egy ösvényen a sok közül. Lehet, hogy eltévedek, de már azt sem bántam. Könnyeimmel küszködve haladtam el a korhadt fatörcsek között, remegő lábaim bosszússágára. Az idegesség szinte mardosta a testemet, perzselő arcbőrőmet forró könnyeim próbálták lehűteni. Fájt, hogy ennyire gyenge vagyok. Fejemben a fák gúnyos nevetései hangzottak el úra, meg újra. Ha ezt hívják zakkantságnak, akkor igen közel járok hozzá. 

A fák gallyai halkan recsegtek lépteim alatt. De kis idő múlva már akkor is, amikor felemeltem a lábam. A következtetésem, hogy Luke követ, beigazolódott. Hátulról megfogta derekamat és megakadályozott a mozgásban. Magához húzott és nyakamba temette arcát. Nem reagáltam közeledésére, lehajtott fejjel pásztáztam a talajt. Figyelmenkívűl hagytam csiklandozó szuszogásait és a meleg ajkak érintéseit. Akármennyire volt csábító a tevékenysége, nem hagytam magam. Ujjai a bő póló alatt simogatták oldalam, fülemben pedig a több százszor elhangzott "Bocsáss meg" csengett. Borzalmas volt, hogy minden feljebb vándorló érintésnél megremegtem, elgyengültem. A hatalmába kerített és én mégcsak nem is ellenkeztem. Hagytam neki, hogy megtörjön. A gyenge kis védőfalam összedőlt, romjaiban hevert. Legyőzötten megfordultam és belenéztem kék szemeibe. Kezeimet nyakához vezettem és suttogni kezdtem.

- El kell mondjak valamit.

- Hallgatlak. - puszilta meg a homlokom.

Elmeséltem neki a tegnapi este történéseit, beleértve Coy - t is. Amint kimondtam az utolsó szavakat, amik a ház előtti csókról szóltak, eltávolodott tőlem.

- Megértem, hogy most haragszol rám, de gondolj bele, hogy ott hagytál! - szóltam rá, mikor szemöldökét ráncolva, undorodott képet vágott.

- De én akkor sem csókolóztam más lányokkal! - horkant fel szarkasztikusan. - Ribanc.

Szinte leköpött, ahogy kimondta ezt a megszégyenítő szót. Nagyon rosszul esett és feldühített. Közelebb léptem hozzá és a jobb öklömmel a gyomrába ütöttem. A fájdalomtól összegörnyedt és köhögni kezdett.

- Nos, én is valami ilyesmit éreztem. - kuncogtam fel ördögien.

Rámnézett méregben úszó szemeivel és kiegyenesedett. Kissé megrémültem sötét tekintetétől, de álltam a sarat.

- Azt tanították a szüleim, hogy a lányokat nem szabad megütni. - nézett le ujjperceire. - De te, ugyebár megütöttél, ezért már önvédelemnek számít.

Keze hirtelen felém lendült és egyenesen az arccsontomat érte az ütés. Meginogtam az egyensúlyom elvesztése miatt, de talpon maradtam és harc helyett a futást választottam. Olyan gyorsan rohantam, amennyire csak lehetséges. Hallottam a sátáni kacagásait és néha úgytűnt, mintha mellettem lenne. Kiérve az erdőből egyenesen a házhoz futottam, kishíján kitéptem az ajtót, majd Flo - hoz siettem.

- Üldöz! - ziháltam.

- Ki? - nézett rám barátnőm értetlenkedve.

- Luke. - suttogtam.

- Hát itt vagy! - lépett be az üldözőm egy csokor virággal kezében és angyali mosollyal az arcán.

- Mostmár mindent értek - kuncogott fel Flo. - Menj már, olyan aranyos.

- Flo, meg akart ölni! - háborogtam suttogva.

- Azt vettem észre, egy ilyen fiútól én is szétesnék. - kacsintott.

- Hát nem érted?! Tényleg megtámadott, nézdd! - mutattam vörös arcomra. 

- Úristen! - kapta kezét a szájához. - Luna, vigyázz! 

Mire feleszméltem egy hasító érzés futott át rajtam és azonnal összeestem. Leszúrt. Látásom homályossá vált, de így is tökéletesen láttam azt az elégedett vigyort Luke arcán...

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

- Luna. Hé, jól vagy? - Luke és Flo aggódó pillantásával találtam szembe magam.

Riadtan felültem és hátrahőköltem.

- Ne, hagyj! Ne bánts! - zokogtam elcsuklott hangon.

Luke leült mellém és megakarta simogatni az arcom.

- Ne érj hozzám! - kiáltottam idegesen.

- Luna már vége! Csak egy rossz álom volt. - guggolt le mellém Flo.

Kitakaróztam és végigtapogattam a hátamat. Megkönnyebülve észleltem, hogy semmi, vágásra utaló jel nincs ott. Tehát csak álmodtam volna? 

- Figyelj, ha a tegnapi miatt haragszol, én sajnálom. - szólalt meg Luke szomorúan.

Ránéztem, a takaróm huzatját gyűrögető fiúra. Négykézlábra emelkedtem és rávetődtem. Elterült az ágyon én pedig rajta csimpazkodtam.

- Legalább szólnál, ha ilyen kitöréseid vannak... - sopánkodott Flo, majd kiszáguldott a szobából, minket egyedül hagyva.

Az ajtót néztem egy darabig, de Luke ujjaival visszaterelte figyelmemet rá. Elmosolyodtam és beharaptam ajakpiercingemet. Ő ugyanezt tette sajájával.

- Én szexibben csinálom. -  kacsintott.

- Ahhoz kétség sem fér. - nevettem, majd lehajoltam egy csókért. 

- Mit ámodtál? - szakított félbe hirtelen.

Elég sokat kellett gondolkoznom, hogyan is kezdjek bele, de végül a legegyszerűbb az igazság volt.

- Megöltél.