The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

1. ℜész ♒ Kicsapás: pipa!

Gyerünk! Mozdulj már! Az óra nagymutatója épp hogy elérte a 44-et, én már szuggeráltam, hogy pattanjon a 45-re. Nem mintha segített volna. Csak egy nyomorult percről volt szó, de örökkévalóságnak tűnt.

- Miss Blue! - szólt hozzám a tanár.

Felkeltem a padról és a töltött galambra néztem. Biccentettem egyet jelezve, hogy mondja.

- Meg tudná mondani a választ? - mutatott a táblán lévő zagyvaságra. El se tudtam olvasni, nem hogy megfejteni.

- Egyes? - kérdeztem halál nyugodtan az érdemjegyemre célozva.

- Ma még nem, de a holnapi dolgozata, valószínűleg az lesz - nyugtatott meg.

- Király! - mutattam fel hüvelykujjam.

A mellettem ülő, vörös hajú srác csak röhögött rajtam. Hogy tud jókedvű lenni egy ilyen szar órán?

- Házi feladat... - kezdte a tanár, de az angyalok harangja megszólalt és én felálltam a székemről, a táskámmal együtt.

- Ha most kimegy, az ellenőrzőjét itt kell hagynia! - kiáltott rám.

Sarkonfordultam és visszasétáltam a padomhoz.

- Örülök, hogy észhez tért - mondta kicsit eltelve magától.

- Elhitte - dobtam a tanáriasztalra ellenőrzőmet, amit az előbb halásztam ki a padból.

Kirántottam az ajtót és bevágtam magam után. Itt én vagyok az egyetlen, aki leszarja ezt az egészet? Végigsétáltam a hosszú folyosón és kimentem az udvarra. A következő órám lyukas, szóval tök mindegy, hol töltöm.

- Luna! - szólt utánam egy lihegő hang - Hátra mész?

- Ja - bólintottam.

Chuck, az egyik évfolyamtársam, általában együtt lógunk az udvar végében. Ő ott szokott cigizni, míg én iszogatok. Néha csatlakoznak hozzánk páran, de mind első - , vagy másodévesek. Most is ott állt pár csaj és tüdőgondozást végeztek. Utálom a cigit. Büdös és gusztustalan, legalábbis nekem. Szánalmas volt, ahogy próbálták rászoktatni magukat, persze Chuck miatt. Azonban én tudtam valamit, amit ők nem. Chuck nem a csajokra bukik. Ezért lett az egyik legjobb haverom. Nem félek attól, hogy felrángat valahova és megerőszakol. Sőt. Amikor az utcán sétáltunk egyszer, szembe jött néhány "nagyon vagány vagyok, SWAG" csávó és eléggé méregettek. Chuck megfogta a kezem és magához húzott, majd megcsókolt. Hogy miért vált ez előnyömre? Leginkább azért, mert Chuck kondizik és elég jó formában van. Simán kiütne bárkit. De nem igazán dicsekszik vele. Ha viszont bántanának engem, akkor tuti vér folyna, és nem belőle.

Odaértünk az udvar legvégébe és én azonnal leültem a falhoz. Kinyitottam a táskám és előhalásztam a whiskey-s üveget. Nagyokat kortyoltam belőle és vártam a kellemes pezsgést. Bár nem bírom a dohányzást, ha piáról van szó, én vevő vagyok rá. Kivéve, ha sörről. Az nem az én asztalom. Igyák csak a kislányok, meg a puhány kisfiúk, nekem olyan kell,aminek hatása is van. De ez nálam sosem jön össze, mert nekem legalább egy fél üveg pálinka kell ahhoz, hogy becsiccsentsek. Tudom túlzásnak tűnik, de túlságosan rászoktam a piálásra, ahhoz hogy pár felestől feldobjam a talpam.

Mire kiittam az utolsó cseppet is az átlátszó üvegből, egész sokan gyűltünk össze. A jó hangulat azonban nem tartott sokáig. Ajtócsapódást hallottunk és mindenki összerezzent, kivéve én. Nagyon jól tudtam, hogy lebuktunk, ezért csak szimplán ott ültem, miközben a többiek kétségbeesetten kezdtek fokhagymát enni, annak reményében, hogy elnyomja a szagot. Fölösleges volt. Kilóméterekről érezni, ahogy bűzlenek. Chuck kis idő múlva leült mellém és együtt vártuk a végítéletet. Az a töltött galamb, meg még néhány nyanya, akik a tanáraim, odagurultak hozzánk.