The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

24. Rész ≈ Rossz hírek

Luna szemszöge:

Egy hete már, hogy Luke kórházba került és azóta is ott van. A röntgenek alapján kiderült, hogy eltört néhány bordája, de az orvosok szerint nem olyan súlyos, még rendbe jöhet. Én most épp vásárolok neki, hogy legalább ennyivel jobban érezze magát. Az utóbbi napokban egyfolytában csokit akart enni, de a kórházban se büfé se automata nem volt. Ennek megfelelően öt tábla csokit dobtam a kosaramba. Soknak tűnhet, de gondoljunk a rosszabb időkre!

Kifizettem a vett árukat és kisétáltam az üzletből. Odakint fújt a szél és a sötét felhők gomolyogva dörögtek az égen. Lépteimet sietősre vettem, hogy lehetőleg eső előtt beérjek a kórházba. Az a szerencse, hogy csak egy utcát kellett gyalogolnom, ugyanis amint beléptem a portára úgy elkezdett zuhogni, mintha kötelező lenne. Berohantam egy épp a földszinten lévő liftbe, mielőtt elhívhatták volna. Valami szar dallam szólt egy benne lévő hangszóróból. Kiszálltam a harmadikon és a hatos számú kórtermet kerestem. Nem is kellett messzire mennem, már fordulhattam is be a nyitott ajtón át.

- Csá! Ezt figyeeeeld! - ültem le mellé az ágyra vigyorogva - Csokiiii!

Luke szeme felcsillant kezemben rázogatott csokiktól.

- Te egy angyal vagy! - csókolt meg.

- Úgy érted, Isten. - szóltam.

- Bocs szivi, de az én vagyok. - kacsintott, majd bontogatni kezdte a csokit.

Úgy nézett ki mint egy nyolc éves kisfiú Karácsonykor.

- EZAZ! VAN BENNE SMARTIES! - kiabálta teli szájjal.

Keresztbe feküdtem az ágyon és úgy röhögtem. Nemsokára jó pár csúnya nézéssel szembesülhettünk, ami rögtön eszünkbe juttatta, hogy nem otthon vagyunk...

- Luna - suttogta Luke miközben ujját hívogatva hajlítgatta.

Odacsúsztam szorosan mellé, de megfogta a kezem és az ölébe húzott. Óvatosan ráhajoltam a mellkasára és megcsókoltam. A csoki és maga a tudat, hogy csókolózunk őrjítően beindított. Ugyanakkor tudtam, hogy nem lehet, mert egy kórházban vagyunk emberek között, plusz Luke nincs épp a toppon...

- Annyira megdugnálak... - suttogta két csók között.

- Türelem rózsát terem - kuncogtam.

- Nekem nem kell a rózsa. Csak te.

De cukiiiiiii

Olyan idilli volt ez a pillanat és persze, hogy meg kellett zavarni. Flo és Ash lépett be sietve a helységbe.

- Hali ska....cok. - köszönt Flo először vidáman, majd amikor meglátta a pozíciómat elbizonytalanodott.

- Esetleg orgiát ne rendezzünk? - nevetett Ash.

- Rendeznék de nem tudnék olyan jó lenni mint általában - szólalt meg Luke.

Az általában szó most eléggé szíven ütött. Eszembe juttatta, hogy Luke több száz lányon túl van már és sajnos nem én vagyok az egyetlen neki. Borzasztó érzés a féltékenység, és valószínűleg látszott is rajtam mert azonnal megcsókolt bocsánatkérően. Lemásztam róla és az ágy melletti kisszékre ültem.

- Ja!- kiáltott fel hirtelen Flo. - Ezt neked küldik, Luna.

Egy fehér borítékot nyújtott át. Semmi különös nem volt rajta a címzésen és a bélyegen kívül.
Felbontottam és figyelmesen elolvastam a nyomtatványt. A helyzet az, hogy semmi jó nem állt benne. Először is anya beteg és kórházban fekszik infúzión, másodszor ez azt jelenti, hogy nem tudja fizetni a sulit, harmadszor...

Haza kell mennem.