The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

23.Rész≈ Őszinte

Luke szemszöge:

*körülbelül egy órával korábban*

Megcsókolt. Luna Blue megcsókolt!! Az ajkai még mindig olyan puhák és rózsaszínek, mint azelőtt... Nem hiszem el, hogy ekkora baromságot csináltam. Nem tudhatom magam mellett, nem ölelhetem, nem nézhetem, ahogy alszik. Borzalmas érzés. És miért? Mert egy önző balfasz vagyok, azért. Mert nem tudom, milyen az ha szeretnek. Az, hogy jártam Lunával csak azért volt mert fogadtam Zane-nel. De az az érzés, hogy érdekelte, mi van velem és törődött velem... Az olyan hihetetlenül furcsa volt nekem. A lányok általában azért álltak közelebb hozzám mert csak a szex kellett nekik, meg hát én sem panaszkodhattam. Minden nap más lány. Már szinte nem is érdekelt, hogy kivel csinálom, nem volt miért aggódnom. Nem volt kihez hűnek lenni de mikor Luna felborította a nagyszájúak lelkesedését az én „életem" is felfordult. 

Az eset amikor a kiránduláson lefeküdtem Kiaraval csak azért következhetett be, mert segg részegre ittam magam és nem voltak gátlásaim. Tudom, hogy él az a beszólás, hogy "Minek iszol, ha nem bírod?", de én leszarom.
Visszatérve a mostani állapotomra, elhatároztam, hogy beszélek vele. Muszáj. Tudnia kell, hogy még mindig szeretem és valahogy meg kell magyarázzam neki a történteket.
Eltökélten benyitottam az ajtón, amikor a látvány ami elém tárult hányingert okozott. Mikey szó szerint nyalogatta Luna nyakát. Még jó hogy megkértem rá, hogy hagyja őt békén.

- Mikey, tudnál egy kicsit jönni? - kérdeztem.

- Persze haver. - válaszolt, majd miután Luna felállt, felém jött.
Kimentünk az öltözőből és a mosdók felé vettem az irányt. Egy sötét folyosóra érkeztünk, beszélgetéshez tökéletes hely.

- Szóval, mi van? - kérdezte a falnak dőlve.

- Figyelj, megmondtam, hogy Luna az enyém. Azt hittem, ezt már egyszer tisztáztuk. - néztem rá.

- Úgy beszélsz róla, mintha a kutyád lenne. - mondta megvetően.

- Ez nem így van - szorult ökölbe kezem.

- Ráadásul mi az, hogy hagyjam őt békén?! Haver ha nem zavarsz meg minket, lesmárolom.

Ennyi nekem bőven elég volt. Az öklöm nagy erővel találkozott a szemöldökcsontjával, amit hamar megbántam mert a szemöldökpiercing-je felsebezte az öklömet. De nem volt időm sajnáltatni magam, Mikey gyorsan akcióba lépett. Lendült a jobb ökle és egyenesen a gyomromba talált vele. Hirtelen a hasamhoz kaptam és felnyögtem. Aztán újabb ütésre készült. Kivédtem és az arcába köszöntem egy jobb horoggal. Mikey a földre zuhant és elterült. De szívósabb volt, mint hittem, mert hamar feltápászkodott és nekem rohant. A váratlan tettére nem tudtam reagálni.

- Itt foglak kinyírni te faszfej!- ordította a képembe miközben lefogott.
Teljes erejéből az arcomat kezdte ütni. A világ kezdett sötétté válni és lassan a mardosó fájdalomra is immúnis lettem. Ez már csak abból a szempontból volt "jó", hogy valószínűleg a gyomorszájamat rugdosta...

Luna szemszöge:

Ott feküdt a sarokban, vérbe fagyva, nyökögve. Borzalmas volt a látványa. Luke. De mi a lófaszt csinált, hogy ide került? Kezdem úgy érezni, hogy Mikey átbaszott. Az ő apró sebei, Luke-éhoz képest semminek mondhatóak.

Közelebb hajoltam hozzá és szólongatni kezdtem.

- Hé, Luke! Itt vagyok, hallasz.

Végigsimítottam véres arcán, amitől a sírás kerülgetett. A szemhéja lassan mozdulni kezdett, majd kinyitotta a szemét.

- Luna..? - kérdezte elhaló hangon.

- Ssss. Itt vagyok. - pusziltam meg arcát, ami érezhetően vér szagú volt.

- Luna mondanom kell valamit...

- Ne beszélj és ne mozogj, mindjárt hívok segítséget.

Feltápászkodtam a földről és rohantam az öltöző felé. Útközben kb mindenkit fellöktem, de egy cseppet sem érdekelt a körülmények miatt.
Berontottam a szobába és rögtön Mikeyba ütköztem, aki felnyögött.

- Úú, bocsi! Nagyon fáj? - kérdeztem aggódva.

- Hát nem mondom, hogy jól esett - simogatta vállát (amibe az imént rohantam bele).

- Akkor remélem ebbe beledöglesz!! - rúgtam bele teljes erőből a tökébe.

Olyan hangon jajdult fel, mint egy kiherélt egér.

- LUNA NORMÁLIS VAGY?!?! - támadt egyből Flo.

- Ez a faszkalap szarrá verte Lukeot és otthagyta elvérezni! - hadartam dühösen a telefonom után kutatva.

Kiborítottam a táskám tartalmát és a kieső telefon után kaptam.

-Flo, fogd le Michaelt, én hívom a mentőket.

Beütöttem a számot és két kicsöngés után egy nő szólt bele a telefonba, de a szavába vágtam.

- Luna Blue vagyok és egy súlyos verekedés miatt sürgősen küldeniük kell egy mentőautót...

Egy órával később

A helyi kórházban ülök Floval és  Ashtonnal a váróteremben. Lukeot fél órája vizsgálják és teszik rendbe. Michaelt elvitte a rendőrség súlyos testi sértésért. Remélem megerőszakolják a börtönben és úgy kitágul a segglyuka, hogy minden fingásnál összefossa magát!

- Miss Blue? - nyílt a kórterem ajtaja és egy őszes hajú hölgy szólított.

- Igen? - pattantam föl.

- Önnel akar beszélni.

Izgatottan és aggódva követtem a nővért az ágyak között. Nemsokára megpillantottam az utolsó előtti ágyon fekvő, félmeztelen fiút. Nem tagadhatom, de már nem is akarom; teljesen belezúgtam, abba a fiúba, aki annyiszor megbántott és annyiszor átvert. Furcsa a szerelem, de én inkább idióta vagyok, mintsem fura.

Megköszöntem a nővérnek, majd távozott.

- Szia... - suttogtam homlokát simogatva, ami tele volt sebbel. A mellkasát egy hatalmas kötés ölelte körül.

Rám nézett kék szemeivel és elmosolyodott.

- Jó, hogy itt vagy. - olyan vonzó, még így is félholtan... (bocsi :D)

- Annyira sajnálom - sírtam el magam.

- Ne sírj! Nem a te hibád. Az enyém, mert nem vigyáztam rád. - megfogta a kezem és apró puszit nyomott rá. Miért nem lehet mindig ilyen édes?

- Inkább először magadra kéne vigyáznod. - simítottam végig sebes ajkán, amiből most hiányzott a megszokott piercing, amit úgy szeretek.

- Szeretlek. - mondta hirtelen - és most komolyan is gondolom. Egy balfasz voltam, egy önző hülye, akit nem érdemelsz meg de tudn— ahelyett, hogy végighallgattam volna a monológját megcsókoltam. Ez más volt mint eddig bármelyik csók amit váltottunk. Nemcsak szenvedélyes vagy élvezetes, hanem Őszinte.

- Szerintem is egy balfasz vagy.. - suttogtam a csókba.