The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

6. ℜész ♒ Az én Hősöm

A nap jellemzése: unalmas, hosszú, kiborító, szar volt az ebéd a menzán. Szavakkal kifejtve ennyi. A kirándulást megbeszéltük és a párokat is kiosztották. Én és Flo Wes-szel és Nick-kel leszünk. Kedvesnek tűnnek. Az is kiderült, hogy strandolni is fogunk. Ma fodrászhoz megyünk Floval és este pedig megnézem a fellépésüket.

- Gyere már! - sürgetett Flo az ajtóban toporogva.

Tettem egy pontot a mondat végére, majd a pénztárcámmal és a kulcsommal a kezemben távoztam a szobából.

- Hova - hova? - húzogatta szemöldökét Zane, Lukekal a nyomában. Ezek össze vannak nőve, vagy mi?!

- Készülünk az estére - mondtam mosolyogva - Amúgy sajnálom, hogy Kiaraval kell kibírnotok egy hetet.

- Ó, ne izgulj megtaláljuk a módját, hogy max aludni kelljen velük, vagy azt se - kacsintott - de szerintem már a második napon mindenki máshol fog tanyázni.

- Akkor a bulin - intettünk.

- Aztán csinik legyetek! - szólt utánunk Luke.

- Nem mintha, most nem lennénk azok... - dobáltam hajamat nevetve.

~°~*~°

- Az osztályfőnök ki fog nyírni minket, ha meglát - röhögött Flo miután kiléptünk a fodrászat üvegajtaján.

- Nyugi, majd visszafestjük... talán - nevettem fel.

Az utcán mindenkinek szemet szúrt kékre festett hajunk. Főleg Floé. Az egész türkiszkék lett és csakúgy virított a szürke panelházak között. Az enyém szerintem nagyon jó lett! Először kicsit vágott belőle és oldalfufrút is csinált. Aztán egy része hidrogénszőke, a másik pedig fokozatosan sötétedő kék lett. Éljenek a kékek! Ki is vasalta és úgy maradt, ami egy valódi csoda a történelemben.

Az út a koncert helyszínéig kisutcákon át vezetett. Néha jött velünk szembe valaki, de eléggé elszórtan. Hét óra felé járhatott az idő, mert a közvilágítás halványan kigyulladt. Az egyik sikátorhoz hasonló zsákutcában dübörgő zene hangja rázta meg a környéket. Határozottan megérkeztünk. A téglaépületek oldala grafityvel volt tarkítva, végüli jobban festett így mint rozsda vörösen. Sosem értettem a fura szavakat, amik csak össze - vissza kanyarogva kerültek oda. Egy ütött - kopott, rozsdás ajtóhoz értünk amire kedves szavak voltak felfirkantva, például: szopd ki, dögölj meg, szeretlek Stephany - meg hasonlók.

Először bizonytalanul megálltam előtte, de Flo noszogatni kezdett, hogy mozduljak már. Kinyitottam a rohadó fémet és beléptem a cigifüsttől ködös szórakozóhelybe. A szemem könnyezni kezdett és éreztem, hogy rosszul leszek, de nem adtam fel. Egy csigalépcső vezetett le a pincébe. Az aljában állt néhány srác akik röhögve iszogatták sörüket.

- Megjött a gitáros csajszi is - szólalt meg az egyik zöld hajú fiú.

Flo kezet fogott velük míg én mögötte küszködtem a köhögésemmel.

- Allergia? - kérdezte tőlem az ajtóban álló.

- Nem, csak tömény ez a füst - fulladoztam.

- Gyere, van benn egy cigimentes hely - vezetett be Flo a táncoló és éneklő tömegbe.

A padlón különböző festékek voltak szétöntve. Jól mutatott,de elég csúszós volt néhol. Egyre beljebb és beljebb tolakodtunk az őrjöngő fiatalok között míg eljutottunk egy fekete ajtóig. Beléptünk egy világos helyiségbe, de alig láttam kettőig, minden homályos volt.

- Hé, mi van? - hallottam meg Zane aggódó hangját.

- Rosszul lett a füsttől - válaszolt Flo, majd leültetett egy padra.