The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

3. ℜész ♒ Zavaros nap

Az ebédlő egy nagy, narancssárga csarnok volt, tele székekkel, asztalokkal és hát rengeteg diákkal. Már messziről felismertem Mozellát piros szemüvegéről. A sorban állt, tálcával a kezében. Mi is követtük a példáját és beálltunk mögé. Amikor egy tálcáért nyúltam, az előttünk pár gyerekkel álló srác hátrafordult.

- Mi van Mozzarella, csak nem elfogyott a sajt? - kérdezte röhögve, mikor az alacsony lány a konyhás nőt várta, hogy feltöltse a sajtos tálakat.

Szomorúan lehajtotta fejét és láttam, ahogy a sírás kerülgeti. Hát ha itt mindenki ilyen, hamar utálni fognak, de nem érdekel. Senki ne szórakozzon a barátaimmal! Miután a konyhás nő visszaért, elvettem a pultról egy egész mozzarellát és ahhoz a pöcshöz sétáltam hátratett kézzel. Flo csak kuncogott, mert sejtette, mi a tervem.

- Helló cica! Segíthetek? - kérdezte egy vigyorral a képén, amitől felfordult a gyomrom.

- Ami azt illeti - rebegtettem meg szempilláimat - lenne itt valami...

Fogtam a sajtot és egyenesen az arcába nyomtam, majd szétkentem.

- Hopszi - mondtam ártatlanul - Azt hittem szereted a mozzarellát, azért beszéltél, így a barátnőmmel. De úgy látom nem ízlik - megragadtam pólóját és kicsit megrángattam - de ha még egyszer beszólsz neki, ígérem,hogy nem sajt fog folyni az ocsmány képedről , hanem valami sokkal pirosabb.

Tudtam, hogy az egész ebédlő a kis akciómat figyelte, de nem érdekelt. Nemsokára elkezdtek röhögni a srácon, aki fújtatva törölgette az arcát.

- Hihetetlen vagy, Luna - karolt át Flo nevetve és Mozella is hálásan megölelt.

Hölgyeim és uraim, Luna a nap hőse!

~ * ~ * ~ *

- Tele vagyok - dőltem be ismét ágyamba.

- Ismerős - mondta Flo ásítva.

Letornáztam a nadrágomat és bebújtam a takaróm alá. Ha ma kétszer is beszóltak Mozellának, mi lehetett akkor, amikor nem voltam itt? A hátamra fordultam és a plafont bámulva gondolkoztam ezen a tartalmas napon.

- Luna! - szólított meg Flo, mire én feléfordultam - Lesz jövő hét kedden egy fellépésünk, van kedved eljönni?

- Persze, miért is ne - mosolyogtam rá.

- Király- sóhajtott, majd lecsukta szemeit és elaludt.

Én nem igazán tudtam aludni, hiába hallgattam zenét, vagy tartottam csukva szemeimet. Talán, ha kicsit kimennék a friss levegőre, kiürül a fejem. Felkeltem és visszavettem a farmert - a nap folyamán már harmadszor. Felkaptam a kulcsomat és a cipőmet, majd halkan kimentem a szobából. A folyosón már nem égtek a lámpák, csak a Hold fénye szűrődött be az ablakokon, így elegendő fény volt ahhoz, hogy megtaláljam az udvart. Miközben a lépcsőn tartottam lefelé, ajtócsapódást hallottam, ezért megszaporáztam lépteimet. Nem ijedtem meg, csak nem akartam, hogy visszazavarjon valaki.

Nekirugaszkodtam a fémajtónak, ami nyikorogva kinyílt. Kisurrantam a résen és elindultam a fűben elhelyezett padok felé. Az idő már kicsit lehűlt és a szél is mozgatta a fák ágait. Karjaimat egymásba fonva lépkedtem a betonon. A Hold gyönyörűen világított és a csillagok ékkövekként díszítették az égboltot. Akár egy estélyi ruha... A pad helyett inkább a fűbe telepedtem le. A zöld szálak cirógatták arcomat, mikor elfeküdtem a földön.

- Mit csinálsz itt? - lépett mellém egy kapucnis alak, hangjából kiderült, hogy fiú.

- Ezt én is kérdezhetném - ültem fel, leplezve ijedtségemet.