The last year-Luke Hemmings fanfiction (Hungarian)

16. ℜész Valóra vált rémálom...

Helloo! Nap kérdése: Kinek hiányoztam? #I'm not selfish lol. A részben Luke durván őszinte lesz, úgyhogy kedveskéim, üvegpoharakat előkészíteni és... 3...2...1... TÖRÉS!!

Három nap. Három nap telt el a rémálom óta. Három napja alig bírok elaludni. Minden próbálkozás reménytelen, mert amint sikerül, Luke képe lebeg előttem egy véres késsel. De ami ennél is rosszabb, hogy az álmok elején az a furcsa kiáltás és a sikoly egyre tisztábban hallható volt. És a mai napon hasba ütött a felismerés. Luke és Kiara. Ők voltak azok...
Flo az ágyon nyújtózkodva nyökdécselt, a két fiú pedig még javában horkolt, mikor én a hatalmas táskákat próbáltam eltűntetni a szemem alól.

- Mennyi az idő? - kérdezte Flo.

- Pont annyi, hogy kikászálódj az ágyadból. - morogtam rá.

- Jól van, na! - ásított.

Kifésültem a hajamat és kicseréltem a szájpiercingemet. Helyette a kis fekete golyót raktam fel, amit még tavaly kaptam Chuck - tól karácsonyra. Karácsony. Szeptember vége van és már haza vágyom. Mondjuk nem mintha sok mindent csinálhatnék otthon. Ülnék a televízió vagy a számítógép előtt... De mindenesetre ott lennék és nem itt, idegeskednék egy srác miatt.
Csak másfél hete ismerem és én azon rágódom, hogy megcsalt - e. Egyátalán szeretem én őt, úgy igazából? Az a bizonyos "Szeretlek" valószínűleg véletlenül csúszott ki a számon ott a szobában.

Na, állj!

Nem felejthetem el, hogy mit tett értem! De az még mindig titok, hogy miért nem emlékezett a történtekre aznap este. Lehet, hogy Flo tudja.

*  * *  *  * *  *

- Azt még megeszed? - kérdezte Zane az érintetlen vajas kalácsomra utalva.

Az étkezőben mindenki nevetgélve evett, csak én voltam ilyen búval baszott.

- Nem, edd meg nyugodtan. - toltam át a tányért a vel szemben ülő fiúnak.

Luke, aki egészen idáig rám se nézett, még csak nem is köszönt, most felém fordult.

- Luna, ide adnád a kancsót? - kérdezte mellőlem halkan.

- Persze. - mosolyogtam rá kedves arccal.

Fogtam a teával teli üveget és egy mozdulattal a fejére borítottam. Tudom, hogy műsort csinálok és elég gyerekes vagyok, de már mindegy.

- Mi a fasz?! - ugrott fel méltatlankodva helyéről.

Pár másodpercig néztem ahogy a rózsaszín folyadék lecsurog a hajáról, majd egy szó nélkül elhagytam a helyszínt. Amint kiléptem az ajtón még épp hallottam Kiara megvető hangját: "Ribanc".

Ebben a pillanatban megfordult a fejemben, hogy milyen szépen mutatna Kiara kimázolt képén egy adag rántotta. De legyőztem a késztetést, hogy visszaforduljak. Talán majd legközelebb. Átvágtam a füvön és, szószerint beestem a kisház ajtaján. Az ajtót hangosan bevágtam magam után dühömben. Bár ez semmit sem ért mert pillanatokon belül Luke száguldott be rajta.

- Ez mégis mire volt jó?! - ordította.

A tea még mindig ott volt az arcán és valószínűleg jó ragadós is volt.

- Három napja úgy teszel mintha nem is léteznék. Aznap amikor... hát... kielégítettelek, még semmi bajod nem volt. Vagy csak ezt akartad tőlem? - a hangom már majdnem remegni kezdett, mikor ráeszméltem, hogy tulajdonképpen a sírás kerülget. Miért is akarok én sírni?? - Bocs, de nem tudom, mit gondoljak!!

- Inkább azt mondd meg, én mit gondoljak, amikor megtudom, hogy csókolóztál Coy - jal!

Bassza meg!

- Te képes lennél hozzám szólni, vagy egyáltalán tudnál bármit mondani? - a légzése heves volt.

Hát ha te csókolóznál Coy - jal, megkérdezném, hogy: Buzi - e vagy?. De félretoltam a cukkoló gondolatokat, mert hirtelen egy fura kérdés vetődött fel bennem. A hangok.

- Lefeküdtél Kiara - val a strand után? - a kérdés hamarabb kibukott belőlem, minthogy felfogtam volna.

Arckifejezése zavarttá vált... Kétségbeesetté?

- Mi?... Hogy?.. Nem! - válaszolta hezitálva és a szemkontaktust kerülve.

- Hazudsz. - a hangom ezúttal halk volt és tisztán tükrözte csalódottságomat.

- Nem! - próbált magabiztosabb hangnemet felvenni, de még mindig nem a szemembe nézett.

- Hogy tehetted? - összetörve álltam a szoba közepén és éreztem ahogy az arcom égni kezd.

- Én nem...

- Legalább ne hazudj! - kiáltottam rá könnyező szemekkel.

- Jó, igen. És? Te csókolóztál Coy - jal. Kvittek vagyunk.

- Nem, Luke. Egyáltalán nem vagyunk! Ott hagytál részegen a vízben és csak Coy volt mellettem. Igen megcsókolt, de csak azért hagytam neki mert nem voltam józan és azt hittem, nem szeretsz már... - a mondandómat félbeszakította egy röhögéssel.

- Hogy mit hittél? Szeretlek? - nevetett tovább - Milyen tündérmesékben hiszel te? Azt hiszed tényleg komolyan gondoltam?

A mellkasom szét akart repedni a hatalmas nyomás alatt, amit ez a teaszagú fiú helyezett rá.

- Verekedtél miattam... - a hangom bátortalan volt, az övé pedig ismét hullámzott a nevetéstől.

- Csak rosszkor voltam rossz helyen. Egy rosszul bemért ütés landolt a szemöldökömön. De pont kapóra jött, mert mikor megjelent Flo csak simán beadtam neki valami kamu dumát, speciel, hogy érted csináltam. Ami pedig az öltözőben történt, az semmi különöset nem takart. Játszadoztál velem, azt gondoltam te is akarod, de miután ellöktél...

- Szóval emlékeztél rá... - ezúttal a düh felváltott minden érzelmet bennem.

- Hát persze, csak Flo - nak kellett megjátszanom az ártatlan kölyökkutyát. Onnantól már minden ment magától. - a könnyelműsége csak tovább feszítette a húrt, márpedig az már rég elszakadt.

- Takarodj! -  kiáltottam rá. - Tűnj el a szemem elől különben, esküszöm, hogy kiheréllek!!!

Kilöktem az ajtón egyenesen a földre, majd bevágtam utána. A hátamat az ajtónak támasztva csúsztam a földre és egy igazi filmbe illő zokogásba kezdtem.