A Farkas-Vámpír Szimfónia

1.fejezet/ A kezdet

Rody

Már lassan 250 éve annak, hogy unatkozom. Most lennék erőm teljében, és mégsem tudok semmit kezdeni vele. Rody White vagyok egy 300 éves vérfarkas aki errefelé egy falkavezérnek számít. Sajnos a legalapvetőbb feladatomat nem tudtam elvégezni. Utódokat nemzeni. Nem tudom miért. Több nő is kész volt alávetni magát a falkavezérnek, a legtöbbnél meg is volt a szex mégsem sikerült a baba. Talán bennem van a hiba? Talán csak jobban kellett volna próbálkoznom.. Sajnos emiatt lefokoztak. Egy nálam erősebb farkas lépett a helyembe aki tud utódokat is nemzeni. A fő célom akkor valósult meg. Le kell őt győznöm. 

A nőket egyenlőre mellőznöm kell. Most sokkal fontosabb cél áll előttem. 

Elmentem az Ősi Farkasok Tanácsához. Bár gyengék mind az 5 farkas 1000 éven felüli. 

Miután megvoltak a gesztusok rá kérdeztem a lényegre.

- Hogy lehetnék erősebb? A falka nincs biztonságban Ryan Shadow vezetésével.

- Rody White. Régóta tisztelünk téged. Te voltál eddig a legjobb falkavezér ebben az évszázadban a nemzést kivéve. Segítünk neked. - Mondta az első.

- Az Ősi Szöveg a tekercseken azt írta, hogy minden farkasnak van egy lelki társa valahol máshol. Ő osztozik a farkas erejével. Ha e farkas hál a lelki társával majd utána végez vele, az összes erő övéje lesz. De fontos dolog Rody úr. Nem teheted magadévá saját célod érdekében kényed kedvedre. Neki is bele kell mennie. Különben örökre elveszted a meglévő erődet is. - Mondta a második.

- Ez baromság. Honnan kellene tudnom hogy érdeklem-e egyáltalán a társamat? - Kérdeztem már dühösen.

- A lelki társaknak a lényege, hogy mindig egymásra találnak. Ő sem fog téged eldobni magától csak úgy. - mondta a harmadik.

- A lelki társad talán az egyetlen esélyed arra, hogy újra falkavezér légy. - Mondta végül a negyedik. 

Ők az én pártomat fogták, viszont többet ők sem segíthettek.

Annyit árultak még el, hogy a lelki társat "megérzem" mind érzésre, mind szagra. Sokkal másabb lesz. Sokkal egyedibb. Intenzívebb. Jelentsen ez akármit.

Tudtam nem volt más lehetőségem. 

Elindultam arra merre szimatom vitt.

Attila

Atti vagyok.

Egy 18 éves srác. Végzős vagyok. Jelenleg történelmet tanulok. Főleg az ősidők különböző misztikái és civilizációi érdekelnek. 

Mit hagytam ki?

Ja tényleg. 

Vámpír vagyok.

Már 2 éve annak az esetnek, de még mindig nem tudom elhinni...

...

Hazafele mentem. Nagyon elhúzódott egy külön óra a suliban. Tél volt. Hamar besötétedett. 

Láttam, ahogy egy kocsi lerobbant. Úgy neveltek, hogy mindig segítsen azokon akik bajba kerültek. Kár volt. 

Mikor közelebbről megnéztem láttam, hogy a kocsiban van egy férfi. Nem tesz semmit, csak engem néz. Nagyon ijesztő volt, de nem tulajdonítottam többnek. Odamentem hozzá. Bekopogtam az ablakon és megkérdeztem tudok-e segíteni. Azt mondta beragadt a biztonsági öve, a telefonja lemerült nem tudott segítséget hívni. Nagyon örült mikor meglátott. Elvileg szivárgott a kocsiból a gáz. Bármikor robbanhatott. Mit sem sejtve beszálltam az anyós ülésről. Előakartam venni a táskámból az ollót, hogy segítsek a férfinak kivágnia magát az öv fogságából. 

Sosem fogom elfelejteni azt az érzést...

Nem fájt. De éreztem. Szívta a vérem. Lebénultam. Mozgásképtelenné váltam.

A világ elsötétült körülöttem. Éppen mikor már azt hittem látom a fényt hallottam egy lövést. A férfinek az agya, aki öt másodperccel előtte még a véremet szívta már csak az agylebenye volt mindenhol a kocsiba. 

Megláttam kilőtt. 

Elindult felém. Rám nézett. Azt hiszem megsajnált. 

- Azt hittem már nem élsz. - Ezt teljesen nyugodtan mondta. Mégsem féltem mellette.

Folytatta.

- Sajnos átfogsz változni. Segíthetek neked ha akarod. Választhatod a halált, vagy egy tréninget mellettem. 

Ha visszamehetnék az időben azt mondanám magamnak, hogy:

Inkább kérjed a halált.

El kellett költöznöm. A szüleimnek és az egész városnak ahol éltem el kellett híresztelni, hogy meghaltam. Pedig nem... 

Végül kiderült aki segített egy vadász. Ráadásul mitológiai. Azt mondta a vérfarkasokra és a vámpírokra szakosodott. Akkor még nem hittem ezekben a lényekben. Gyerekkora óta kiképezték. Azt mondta ha elég bátor és kitartó vagyok segít az átváltozást és az azt követő borzalmat átvészelni.

Viszont ha azt látja feladom nem tétováz.

Fejbe fog lőni.

...

Ez már 2 éve. Havonta egyszer iszom vért, azt is vérbankból. Az, hogy nem mehetünk napra csak tévhit. A nap minimálisan legyengít, de nem okoz nagy kárt. Úgy érzem végre elértem azt a pontot, hogy ne támadjak rá másokra. Hála a vadásznak, Gregnek megtanultam irányítani és kontrollálni az éhségem. A szervezetem végre hozzászokott a havi egy adag vérhez. Ezenkívül ugyanúgy kell innom és táplálkoznom minden sima humán ételt és italt.

Úgy érzem végre sikerült újra egyenesbe hozni az életem. 

Ne aggódj Greg. Bosszút állok érted.