A Farkas-Vámpír Szimfónia

26.fejezet/ Árulókkal körülöttünk

Rody

Nagyon örültem mikor megláttam Attilát kijönni. Azonnal átöleltem. Teljesen máshogy nézett ki így, hogy az íj a hátán volt. Sokkal férfiasabb, mint aki már felnőtt. A járása is más volt, sokkal magabiztosabb, ettől függetlenül gyerekesen rávetettem magam. Bár látszott nem élvezte, nem lökött el. Teljesen magamhoz öleltem és csókoltam ahol tudtam. Bíztam benne, hogy végig megy az összes akadályon, és sikerült neki! 

Végül Attila mondta, hogy menjünk vissza. Sietnünk kell. Elköszöntünk a Nimfáktól mikor végre négyen voltak. 

Sietősre vettük a tempót, elindultunk a Boszorkányok Szövetségéhez. Végül már úgy voltam vele, hogy Attilát a hátamra kapom. Még így is gyorsabban haladtunk bármennyire is megalázó neki. Nekem kifejezetten tetszett.

...

- Igen, sajnos Felíciát és Viktóriát kivégezték. - Mondta az Ősi Tűz elemű Boszorkány.

Attila látszólag próbált a gondolathoz hozzászokni, hogy Viktória nincs többé. Végig hagytam, hogy szorítsa a kezem. Talán ez tartotta vissza a sírástól. Végül felhoztam a tervemet a Boszorkányoknak. 

- Elegendő szövetségessel rajtuk üthetünk. Ennél erősebbek már mi sem lehetünk. 

- Sajnos van egy másik rossz hírünk is. A Vadászok megtudták a Vámpírok tervét. Egyedül próbáltak rajtuk ütni. El is buktak. Ezzel megszerezték az Elit vért. Már csak az Ősi Farkas Szőr és az Orákulum Szem van hátra. Nem kockáztathatjuk meg, hogy bármelyikőtökből megszerezzék a hozzávalót.

- Mire céloz? 

Hirtelen minden mellék boszorkány eltűnt a szobából. 

- Nem kockáztathatjuk meg. Ez a dolog a Föld Védelmét szolgálja, értsétek meg.

Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Attila is megrémült. Azt hiszem látomás jött nála elő. 

Közben az 5 elem Boszorkány hirtelen egyszerre indultak meg. A Tűz és Víz boszorkány balról jött, a Föld és Levegő jobbról, míg a Gondolat középről jött. Egy Szimbólumként álltak elénk. 

- Nem tudom mi a tervetek, de ha most nem hagyjátok abba ezt az ijesztő valamit, az egyikőtök halott lesz! - Kiáltott Attila. Ez nem vall rá. 

Az összes boszorkány felemelte karját. Elkezdtek valamit kántálni. Hirtelen egy ketrecféleség kezdett körülöttünk kirajzolódni. Ami egyre jobban szűkül. Ők tényleg megakarnak minket ölni?! 

- Attila. Van valami terved? 

Nem sokat gondolkodott. 

Elővette, majd kifeszítette az íjat. Becélozta a legnagyobb főnököt, a Gondolat boszorkányt. 

A Boszorkány látszott megijedt, de nem hagyta abba a varázslatot. Attila pedig lőtt. Telibe találta a szívét. A Boszorkánynak ideje se volt eldőlni, mert a nyíl felemésztette. Holttestet sem hagyott, csak a köpenyét. A varázslat megszűnt. Majd a többi Boszorkány letérdelt előttünk, vagy inkább Attila elé. Meg sem mertek szólalni. 

- A szövetség ezzel megszakítva. Ha egy boszorkányt látok lelövöm. - Mondta Attila határozottan. Kezd teljesen kifordulni magából, semmi félelem nem volt már benne. 

- Nélkülünk nincs esélyetek! - Szólt vissza az Ősi Tűz Boszorkány. 

Attila megfogta az íjat és lőtt. Megölte a Tűzet is... Ez talán túlzás volt.

- A maradék áruló örüljön, hogy életben hagyom! 

Majd megfogta a kezem és kiviharzott a helyiségből. 

...

Végül visszaértünk Attilához. 

- Mégis mi volt ez az egész? - Kérdeztem tőle. 

- Nem tudom mire gondolsz. Árulók voltak. 

Rászorítottam a kezére.

- Ez nem te vagy! 

- Mit akarsz ki legyek? - Mondta, majd teljes erejével a falnak lökött. Hirtelen megváltozott köztünk a levegő. Azonnal a számra tapadt a szája. Elkezdett vadul csókolni. Felcserélődtek a szerepek, vagy mi? Próbáltam gyengéden ellenállni, de nem nagyon hagyta magát. Végül már a kanapéján kötöttünk ki. Nem bírtam megállni. Elkezdett levetkőztetni, teljesen megvadult. Ez már nem Attila. 

- Ez nem te vagy. 

- Jobban nem is lehetnék én. - Mondta, majd elkezdte lehúzni a nadrágom. 

Megfogtam a kezét, már nem érdekelt mennyire fájhat neki, nem hagytam hogy irányítson. Belenézett a szemembe, és elkezdett sírni.

- Még ennyi irányítást sem hagysz a maradék életemnek, igaz? Mindennek rólad kell szólnia. - Majd teljesen elbőgte magát. Felkeltünk mindketten.

Átöleltem, és elkezdtem ringatni. Kezd visszatérni az igazi Attila. Próbáltam ölelkezés közben beszélni, de csak remegett és sírt. Éreztem legbelül üvölteni tudott volna. 

- Szóval elmondod mi történt veled? 

- Nem lehet nálam túl sokáig az íj. Teljesen magával ragad... Beszél hozzám a gondolataimban. Próbál irányítani. Nem hagyom neki, de nehéz megállnia. A Tűz Boszorkányt én sem akartam megölni, ott már az íj vette át. - Ezt is remegve mondta. 

- Mégsem vagy méltó hozzá? 

- De. Csak eluralt a bánat. Ő addig szolgál engem hűségesként mint használója, amíg határozott vagyok. Túl naiv voltam és hittem a Boszorkányokban. Ők pedig megpróbáltak megölni. Túlságosan megrémültem a racionális gondolkodáshoz. Ezért az íjra bíztam magam. Sajnálom. 

Ekkor Attila megcsókolt, az ő gyenge de próbálkozó módján. Tényleg ő volt az. Arra az íjra viszont vigyázni kell. Nem hagyhatom, hogy Attilát túl sokáig a szomorú érzés irányítsa. 

Miután lenyugodtunk elmentünk a közös ágyunkba, és lefeküdtünk aludni. Attila végre engedte a nagy kifli pózt. Holnap a maradék szövetségeseinkkel elindulunk a Vámpírok Barlangjába hogy megállítsuk a 3 Ősit...