A Farkas-Vámpír Szimfónia

27.fejezet/ Kitörésveszély

Attila

Ideje felkelned. Ne aludj túl sokat. El kell menni a szövetségeseidhez. Gyerünk! Maximum ők is elárulnak. A végén Viki sorsára jutsz. Na indulj. Használj. 

- Sajnálom íj, de nem fogsz megint irányítani.

Hívj végre a nevemen! Cross vagyok, a Természet Íja és ideje pusztítani. 

Hirtelen felriadtam. Igen még az álmomban is beszél hozzám az íj. A csata után meg fogok szabadulni tőle. Visszaadom a Nimfáknak.

Lehetnénk jóban is, ha hagynál néha uralkodni. Nem csak rossz dolgokat tudok csinálni. 

Most komolyan megsértettem egy kicseszett Íjat? Ilyet is csak én tudok...

Rody még szuszogott mellettem. Kimentem azÍjjal a ház mögé. Hagytam, hogy irányítson. Próbáltam minél többet vele gyakorolni. A saját erőmet is feszegettem. Végül a 10. lövésnél már térdre estem. Ennyit bírtam egyenlőre. Minden energiámat elszívta.

Első gyakorlásnak nem is rossz. Tudsz majd többet is anélkül, hogy belehalnál. 

Lehet a 10. is sok volt már... Muszáj volt még a földön 5 percet pihennem. Sikerült felkelnem, majd bementem. Rody már szervezkedett valamit az asztalnál. Spontán átöleltem hátulról.

- Mi jót csinálsz? 

- Próbálok a maradék szövetségeseinkkel valami tervet összeállítani, de nem jutok előrébb. 

Azon is meglepődtem, hogy egyáltalán van még szövetségesünk. Megnéztem kik maradtak. 

2-2 föld és tűz boszorkány. 1 Ősi Levegő boszorkány, az Ősi Föld és Víz sajnos nem mert velünk harcolni. Illetve Felícia rokonai 3 víz boszorkány és 1 gondolat boszorkány. Nem tudom mire lesznek elegek.

- A hárpiák, Vadászok, Farkasok nyíltan ellenünk vannak. Bennük nem bízhatunk. 

- Esetleg a Nimfák? 

- Ők sosem hagyják el az erdejüket. Öngyilkosság lenne számukra.

- Akkor most mit teszünk Rody? Elegek leszünk így is? 

- Bízom magunkba.

Ekkor megfordult és a szemembe nézett. 

- Én is.

Aztán megcsókolt. 

Ne előttem ha lehet...

Rody észrevette, hogy valami megzavart.

- Valami baj van? 

- Nem lehet ezt az íjat kikapcsolni... - De itt már inkább röhögtem.

Paraszt. 

Összehívtuk az embereket. 

...

A Vámpír Barlang előtt álltunk. Az összes erős vámpír itt tartózkodik. 

Fura módon egy őr féleség sem állt kint. Rody ment elől mellette balra az Ősi szél, és 2 föld. Mellettem ment a Gondolati boszorkány illetve a 2 tűz. Leghátul állt a 3 víz mint védekező. 

Nem számítottunk arra a látványra, amikor bent voltunk a magnál. Rody azonnal intett, hogy ne menjünk tovább. Az összes vámpír a földön hevert volt vagy kétszáz holttest. Középen állt 2 Ősi és mellettük még valaki. Aki sehogy sem illett a képbe. Messziről érződött belőle a gonoszság és a kora is. Ez nem lehet. Felélesztették Alaric-ot? Hogyan?

Valami még így sem stimmelt. Egy Ősi nincs meg, Alaric pedig nem éppen úgy néz ki, mint aki az Ősi Vámpírokkal van. Jelenleg is le van fogva. Meghallottuk a mély üvöltését. 

- Hogy mertétek ezt tenni!? Mindenkit megölök! Korcs alja nép! 

Azt hiszem ezt az Ősi Vámpírok sem így képzelték el. Ekkor intett Rody hogy indulnunk kell előre. Végre észrevettek minket. Miközben Alaric-ot lefogta a 2 Ősi, megjelent előttünk a 3. röhögve. 

- Nyilván kíváncsiak vagytok, hogy lehetséges ez. - Ekkor még jobban elkezdett röhögni. Majd rám nézett.

- Kiderült, hogy az Orákulum képesség genetikában rejlik. Fura mi? - Mire céloz ezzel? Ekkor elkezdtem remegni. Nem.. az nem lehet. 

Le kell nyugodnod. Ne figyelj egyetlen szavára se!

- Pont ahogy gondolod. Elég volt a recepthez a húgod szeme is.