A Farkas-Vámpír Szimfónia

4.fejezet/ Farkas az ágyamban

Attila

A véremben fekszem.. Azt hiszem ennyi volt. Már kezd minden sötétedni. Nos nem tudom melyik a jobb. Ha a vámpírok tépnek szét, vagy egy vérfarkas. Legjobb persze az lett volna, ha túlélem a mai napot. De hát nem mindenkinek lehet szerencséje. Pont mikor már végre hozzászoktam mindenhez... Akkor is inkább a halál, minthogy ártatlant bántsak, ahogy azt annak idején velem tette az a vámpír... 

Csak behunyom a szemem és már vége is lesz.

Legalábbis ezt hittem.

Hirtelen a tépések és rúgások abbamaradtak. Egy farkas üvöltést hallottam...

A szememet már nem tudtam sajnos kinyitni.

- Ő az enyém! - Éppen kihallottam valami ilyesmit, mert a végére teljesen egybefolyt egy farkasüvöltéssel.

Rögtön utána hangos vámpír ordítások. Vérfagyasztó ordítások. Mint akik az életükért kiáltanak. De hiába. Egy teljesen meghalt. A második is a földre hullt. Majd a harmadik is az utolsó csepp lelkét is kilehelte. 

A farkas lépéseit hallottam. Felém tartottak. Azt hiszem megkapom a várva várt kegyelemdöfést. 

Hallottam, ahogy letérdelt elém. A kezei az arcomat simították. Éreztem hogy a karmai ki voltak engedve. 

Majd megéreztem mást is. Valami csöpögött rám. Hirtelen elkezdett esni az eső? 

- Meg ne merj halni nekem! - Ő volt az a kávézóból. Bárhol felismerném a hangját, annyira magával ragadó. Még ilyenkor is parancsol.

Éreztem, ahogy felemel. A kezeiben tartott. Mégsem akar végezni velem?

De sajnos nem tudtam már bármit kinyögni, mert a fájdalom teljesen úrrá lett rajtam, és a sötétség átvette az uralmat...

...

A nap fénye beszűrődött az ablakon. Egyenesen a szemembe. Ez keltett fel egy mély alvásból. Álmodtam volna az egészet? Mielőtt végig gondolhattam volna mi történt tegnap pontosan megéreztem ahogy a derekamon körülfont egy kéz. Majd jött hozzá egy morgás is. Hogy nem vettem ezt észre? Bele sem akartam gondolni mi lett az este kimenetele, de már tudtam hogy kit fogok az ágyban találni.. 

A farkas volt a kávézóból, és aki az este megmentett. 

Nehezen sikerült kiszabadulnom a karjaiból, mert ahogy próbáltam leszedni, szorosabban rám simult. A végére már megéreztem a merevedését is... Ennek semmi sem szent? 

Egyáltalán honnan tudta hol lakom? Ah biztos a lakcímkártya... De mit keres itt? Miután távolabbról megfigyeltem nem volt kedvem felkelteni. Gondolom neki kimerítőbb volt a tegnap este. Valahogy az a félelem amit a kávézóban éreztem vele kapcsolatban teljesen elmúlt. Átvette valami más. Hála? Nem. Mindegy, nem foglalkozom ezzel. 

Kimentem a konyhába. Pechemre leejtettem a kanalat miközben a kávémba akartam cukrot rakni. Amikor lehajoltam érte óriási fájdalom nyílalt a gyomromba. Teljesen elfelejtettem a sérüléseim. Térdre ereszkedtem, így is szerencse a hirtelen fájdalomtól majdnem teljesen legörnyedtem a földre. Azt hiszem a farkas bekötötte a sebeim. Viszont át kell kötnöm, ha sikerülne felkelni... 

Ekkor átölelt valaki hátulról. Ijedtembe majdnem felsikítottam.

- Segíthetek? - Kérdezte a farkas még félkómásan.

Levettem a kezeit a mellkasomról. 

- Mellesleg Rody vagyok. 

- Megbirkózom vele egyedül is. Csak most azt néztem, hogy mennyire tiszta a padló. Lehet rá fér majd egy felmosás. - Komolyan egy ilyennel állok elő? 

Nem nagyon érdekelte. Felkapott mint egy gyereket, kicsit sem volt megalázó á dehogy.. Bár volt benne valami titokzatosan szexi is, amit még ezelőtt nem éreztem. Leültetett az asztalra. 

Felhúzta a pólómat, megnézte a sebeimet. 

Legalább megkérdezhetné, hogy mit akarok... De nem merek vele szembeszállni. Vagy nem akarok? Nem is tudom.

Az aktuális kötéseimet precízen leszedte. Gondolom sokszor kellett magát ellátnia 300 év alatt.

- Ne erőltesd meg magad. Ennek egy napig nyugiban kell gyógyulnia akkor is, ha vámpír regenerációd van. - Ezután lemosta a hasamról a kilökődött vért, majd rakott rá új kötést.

- Ne mondd meg mit csináljak. 

- Cuki vagy amikor játszod a felháborodottat, de mellettem ne játszd meg magad. Felesleges, mert átlátok rajtad. - Mondta ezt teljesen mosolyogva.

Ekkor még nagyobb düh kapott el. Mit képzel magáról? Amúgy is most azoknál a napoknál jártam amikor a szokottnál hamarabb váltam idegessé. A 2 hónapos vérivás előtti utolsó napok mindig a legrosszabbak. Ő pedig átlépett egy határt.

Ösztönösen kiengedtem az agyaraimat, nem tudtam már magamon uralkodni. Ilyen nem fordult még elő velem... 

Átfogtam a farkas arcát két oldalt. Magamhoz húztam. 

Majd teljesen a nyakába mélyesztettem az agyaraimat.

Elkezdtem a vérét szívni...