A Farkas-Vámpír Szimfónia

14.fejezet/ Tégy magadévá

Attila

Miután Rody végleg elment Viki jött be a lakásba. Nem pazarolta az időt köszönésekkel.

- Most tényleg csak úgy hagyod elmenni? - Viki csípőre tett kézzel állt meg a küszöbön.

- Tudok jobbat tenni?

- Hát nem is tudom. Lehet maradi vagyok, de például utána szaladhatnál, a nyakába ugorhatnál aztán ledönthetnéd magaddal a földre vad forró csókok sokasága közben. De persze ez is csak egy opció. 

- Te tudsz gúnyolódni? 

- Jaj hát ha meg kell erőltetnem magam, de most nem én vagyok a lényeg. Szereted nem igaz? 

- Nem ez a lényeg. Akárhányszor rá nézek a halálomat látom. Amit ő okoz.

- Amúgy is voltak öngyi hajlamaid mivel másabb az, hogy most a végzeteddel smárolsz? 

- Annyira nagy segítség vagy.

- Te most visszagúnyoltál?

Erre csak a nyelvemet nyújtottam. Viki mindig megtud vigasztalni. 

Ekkor szörnyű látomás kapott el. 

Rody egy nagyobb farkassal harcol. Nem is próbálkozik. Áll amíg bír, majd mikor eleget szenvedett eldől. A másik farkas végül átmetszi a nyakát. Rody nem ad ki hangot, csak a könny folyik le az arcán. Majd a farkas teljesen letépte a fejét. 

- Utána kell mennem. Bajban van.

- Egy ideje már elment. Gyorsabb, mint mi. Belegondoltál, hogy el kell menni egészen a falkájáig? Nem hiszem hogy nagy szeretettel fogadnának egy banshee-t és egy vadászvámpírt. 

- Nem kell velem jönnöd. Ez az én harcom.

- A mi harcunk. Én is megkedveltem Rody-t. Hozzád való.

Viki motorra szállt. Én szorosan előtte futottam. Reménykedtem, hogy a szaga nem fog teljesen eltűnni út közben.

...

Azt hiszem megtaláltuk a helyet. Nem őrködtek. Olyan volt, mint egy kis falu.

- Attila jobb ha vigyázol. A vámpír szagot nagyon messziről képesek észlelni. Szerintem már tudják, hogy itt vagyunk.

- Rody a fontos, ha közben beleütközünk valakikbe majd akkor ráérünk a harccal foglalkozni. 

Nagyon sok farkast érzékeltem ebben a faluban. Azt hiszem 200 fő. 

Rody-t a többi farkas közt is megéreztem. Elindultunk az illata irányába. Az édeskés illat, ami nem illett a farkas bűzhöz. 

Megtaláltuk. Ki volt láncolva. Elborzasztott, hogy így láttam. Mintha teljesen ki lenne ütve, nem reagál semmire. Letérdeltem hozzá, és elkezdtem gyengédebben pofozni. Ekkor felébredt. Vikit kiküldtem addig, hogy fedezzen minket. Rody a tenyerébe fogta az arcom.

- Te tényleg itt vagy? 

- Igen itt vagyok.

- Mit keresel te itt?! Megőrültél? Megfognak ölni! - Hirtelen felkelt a félálmából. 

- Segíteni jöttem. 

- Mégis hogyan? Most már gondolom ti is csapdába vagytok, ha nem támadtak külön rátok. 

- Figyelj. - Ekkor két kézre fogtam az arcát, hogy teljesen rám figyeljen. - Tégy magadévá. 

- Tessék?

- Dugj meg Rody. Aztán ölj meg. Szerezd meg az erőt és öld meg Ryan-t!

Akkora pofont kaptam, hogy a térdelés egyből fekvésbe ment át. Nem tudom mi volt az ijesztőbb. Az, hogy hirtelen jött, vagy hogy Rody tette. 

- Hogy mersz ezek után ilyet kérni?