A Farkas-Vámpír Szimfónia

5.fejezet/ Könnyek

Rody

A szemei megváltoztak, az eddigi barna szemei most arany színben rikítottak. Az ártatlanok színe. Az agyarai előjöttek. Magához húzott, majd a fogait belemélyesztette a nyakamba. Ő most tényleg a nyakamból szívja a vért! A kezei közben teljesen felfedezték a felsőtestem. Ez nem egyszerű vérszívás. Táncra hívott. Azt hiszem tényleg felhúztam. Teljesen megérte.

Nem tudom eldönteni, hogy ezt betegesnek találom, vagy izgatónak. Azonnal megkeményedtem. A vámpírbénítás farkasokra nem hat. Tudtam közben mozogni. Bármikor leszedhettem volna magamról.

De nem akartam. Tudtam, hogy ezzel csak nagyobb kötődést fogok elérni, és még a fájdalmat is élveztem amit akkor okozott. Nem kínfájdalom volt, inkább vonzó.

Jobban magamhoz húztam. Minél többet tudjon elvenni.

Miután éreztem, hogy eléggé megcsapolt jeleztem neki. Megsimogattam a hátát. Azt hiszem egyből kapcsolt ő is. Visszaengedte a fogait majd megnyalta a sebeimet reflexből, hogy azonnal begyógyuljon. Afféle vámpír-reflex ha nem a halálig szívják az áldozatot.

Megváltozott valami.

Mikor a szemembe nézett teljesen megrémült. De szerintem nem miattam. Inkább saját maga miatt. 

A szemeibe könny szökött. 

Ellökött magától, leszállt az asztalról majd beszaladt a szobájába. Utána mentem, de hiába. Becsukta maga mögött az ajtót. Nem akartam csak úgy benyitni. Inkább kopogtam.

- Menj el. Most muszáj egyedül lennem. - Ezt inkább már csak zokogva mondta. 

- Jelenleg nincs hová mennem, szóval gondoltam lehetnénk átmenetileg lakótársak miután megmentettem az életed meg ilyesmi. Kinyitnád végre? - Amúgy is fel kellett valamikor hoznom ezt a témát, lehet nem ez volt a legjobb, de most na...

- Akkor menj addig máshova. Konyha, fürdőszoba. Kell egy kis egyedüllét.

- Ja, hogy utána még szarabbul legyél? Ezt akkor ketten együtt megbeszéljük. - Micsoda pszichológus lettem.

Benyitottam. Ő az ágyon ült arccal a fal felé. Elég érdekesen fejezi ki valaki a problémáját, de mégis cukinak találtam. 

Mikor megérezte, hogy az ágy jobban lesüllyedt megszólalt.

- Ne nézz rám. Utálom, ha sírni látnak... kérlek. 

Végül megtettem amit kért. Kisebb csavarral.

Leültem mögé. Majd a kezeimmel átöleltem a derekát. A fejemet lehajtottam a tarkójára. Hallgattam, ahogy tovább zokog. Próbáltam lenyugtatni. Végül valamennyire sikerült. Mintha pánik roham jött volna rá. Vagy sírógörcs. 

- Sajnálom. Most biztos undorodsz tőlem... vagy megakarsz ölni. Nem tudom miért tettem. A vámpír ösztön teljesen átvette az irányítást. Amúgy nem vagyok ilyen. Tudom magam kontrollálni, melletted mégis megőrülök. 

Ekkor elengedtem. Teljesen átfordítottam. Szemtől szembe legyen velem. 

- Sosem találtam még vámpírt ennyire vonzónak. Sosem tudnálak szándékosan bántani. Jobb néha az ösztöneid vezérelnek. Gondolom milyen vagy igazából. Láttam a szemeidben milyen vámpír vagy te. Az őrült részt pedig remélem bókként kezelhetem. 

Ekkor teljesen elpirult. 

- Te vonzónak találsz? - Mintha nem lett volna neki nyilvánvaló.

- Inkább megmutatom mit érzek irántad...