A Farkas-Vámpír Szimfónia

25.fejezet/ Tavasz és Nyár Szimfóniája

Attila

Egy erdőben ébredtem. Mindenhol színes fák és levelek lehullva. A tavasz illata is megcsapta az orromat. Nem értettem mik ezek az évszak változások. Akkor mégsem haltam meg? De hol a két kisgyerek? Ők jól vannak? 

Felkeltem és elindultam egy kikövezett kék úton.

Végül megpillantottam egy alakot. Azt hiszem egy Nimfa volt. Integetett, szóval oda mentem hozzá. 

- Elnézést, megtudná mondani hol vagyok most?

- Az 1.számú Ősi Nimfa vagyok Green, és jelenleg a tavasz újjászületésén vagy. 

- Ezt nem igazán értem. - Miféle újjászületés? 

- Jól figyelj gyermekem. Szörnyű dolog ami veled történt. A Természet felkínál neked egy lehetőséget.

- Hogy érti ezt? 

- Tragédia sorozatok érnek téged. Egy vámpír, a baleset, a folyamatos vadászok és más lények célpontja vagy csak mert veszélyes vagy. A legjobb barátod is meghalt. De ami a legfontosabb, le kellett mondanod a családodról. A Természet felkínálja neked az újjászületés lehetőségét. Te dönthetsz. Elölről kezdheted tisztalappal. Visszaváltozol emberré, mindenki memóriájából kitörlődsz. A családoddal lehetsz. Normális életed lehet egy átlagos diákként. Kapsz 1 órát eldönteni mit szeretnél. - Ekkor elment egy távolabbi pontra. 

Teljesen ledöbbentem attól amiket mondott. Újra ember lehetek? Láthatom a családom és megszabadulhatok minden ellenségemtől. Ebből az egészből kikeveredhetek. Nem is lehetne jobb. 

Viszont elveszteném azokat akiket eddig megismertem.. Köztük Rody-t is. 

Annyit gondolkodtam, hogy hamar elmúlt az idő. Egy ajtó bukkant fel előttem. Kinyitottam, és megláttam magam. Emberként, ahogy a húgommal játszom. A szüleim távolról figyelnek, és röhögnek rajtunk.  Igen. Úgy érzem nekem kell ez az élet. Tudni akarom mi lehettem volna. 

Amikor beakartam lépni beugrott egy látomás.

Nem vagyok már képbe. Mindenki akit megismertem halott. Láttam, ahogy egy vámpír lekaszabolt mindenkit. Alaric feléledt. Megölt mindenkit. Próbálták megakadályozni, de körülette mindenkinek csak a holtteste van elesve. Köztük van a legfontosabb emberé is. Rody...

Szükségük van rám! Túlságosan arra koncentráltam mi a jó nekem. Nem lehetek önző. Mindenkire gondolnom kell. Bevágtam az ajtót, és visszamentem a Green-hez. 

Miközben közelítettem Green-hez megint megváltozott a környezet. Hirtelen a nyár vette át a tavasz helyét. Azonnal megcsapott a meleg. A fa levelek már csak zöld színben pompáztak. Mikor odaértem a Nimfához megláttam egy íj van a kezében. Csak nem a Természet Íja? Rám szegezte az  íjat. Éreztem, mintha az íj hozzám beszélne. Megbabonázott. Green megfeszítette az íjat, majd lőtt. A nyíl kilövéskor keletkezett, nem kellett külön nyilat kivennie semmilyen tegezből. A Természet Íj teremtett magának. Felém repült. Eltudtam volna kerülni, de az  íj azt mondta ne hárítsak. A szívemnél talált el. Éreztem, ahogy a nyíl tejesen belém épül. Felszívódik a szívemben. Azt hiszem az íj elkezdett a szívem alapján elemezni.

Miközben már a földön feküdtem minimális fájdalmakkal egyre hangosabb volt az íj hangja.

- Nagyon érdekes egyéniség vagy. Miért kellene téged választanom használómként?

- Megfogom védeni a barátaimat. Ehhez egy Természeti fegyver kell. 

- Nem hagyod, hogy több olyan legyen, mint Viki igaz? - Ekkor elkezdett röhögni. 

- Nem tudom mi ebben a vicces. 

- Annyira sok dolgon átmentél. Mégis olyan pozitív és naiv vagy. Miért? 

- Mert bízom a barátaimban, ahogy ők bennem. 

Hirtelen teljesen elmúlt a seb, mintha a szívemet semmi sem találta volna el.

Mikor végre sikerült felkelnem Green állt előttem.

- A Természet Íja elfogadott használójaként. Használd bölcsen. 

A kezembe adta az íjat. Miután megfogtam éreztem átjárt nagyon sok erő. Hirtelen emlékfoszlányokat láttam. Az íj megmutatta az előző használóit. Mind Nimfák voltak. Hamar elbuktak használata közben. A Természet Íj életenergiát használ és vesz el a használótól. Megér ennyi kockázatot. Lehet használom sem kell. Az íj elmondta, ha kérdésem van feltehetem neki is. 

Mielőtt megpillantottam a kijáratot a helytől az íj megállított. Azt mondta lőjek a földbe. Közben mondjam ki a gondolatomat valamiről, ami legyőzhet bármit. Akár a halált is. Megfeszítettem a Természet Íját, kimondtam, hogy barátság majd a földbe lőttem. A nyíl azonnal felszívódott a földben. 

Kimentem a kapun, majd azonnal Rody hatalmas izmait éreztem, ahogy kezeivel körbefon hátulról. Azonnal éreztem, hogy szétpuszilta az arcom. Örültem az ölelésének. 

- Majd később örülünk egymásnak, most sietnünk kell vissza.