A Farkas-Vámpír Szimfónia

12.fejezet/ Az igazság

Attila

Sötét van. Hol vagyok? Azt hiszem le vagyok kötözve. Bár inkább szíjazva. Irritáló így feküdni. Semmi erőm nincs kiszabadulni...

- Látom felébredtél. - Ismerős hang.

Danielt láttam meg. Belevilágított az arcomba. Megláttam milyen lámpával. Ekkor realizáltam a helyzetet. Egy műtőasztalon vagyok. Tehetetlenül.

- Rody jól van?

- Hát persze, nem vagyunk mi vadászok állatkínzók. De sajnos nem tartjuk etikusnak, hogy azok után hány emberünk meghalt miattatok csak úgy megöljünk titeket... Előbb szenvednetek kell. Azt már tudjuk, hogy a farkasnak nem tudunk külső fájdalmat okozni, olyat amitől szenvedne igazából. Ezért csak egy módszer maradt. Belülről fogjuk kikészíteni. 

Ekkor hallottam meg Rody üvöltését is.

- Ha hozzáérsz olyat teszek veled, hogy azt kívánd bár megölnélek! 

Azt hiszem közel van... Talán egy ketrecben? 

- Mégis hol vagyunk? 

- Csak egy elhagyatott börtönben. Már régóta itt kínozzuk a lényeket információért. 

Közben Rody is reagált.

- Mit gondolsz mi fog történni ha innen kiszabadulok?

- Fogd be a szád farkas, és inkább élvezd a műsort. Az összes rács tartalmaz kakukkfűt.

Akkor egy cellában van. De még mindig nem értem mit akar.

- Akkor most előkészítem a kellékeket a sebészeti beavatkozáshoz. 

- Tessék?! - Azt hiszem itt az ideje pánikba esni.

- Ne merészelj hozzányúlni te féreg! 

Hallottam, ahogy Rody próbál a rácsok ellen küzdeni, de a fű miatt nem tudja sokáig fogni. Hallom ahogy a vére így is már sistereg. 

- Sokkal egyszerűbb lett volna a helyzet, ha feladod magad vagy teljesíted azt az aprócska küldetést. Na mindegy, azzal hogy téged megkínozlak a farkasnak is a legtöbbet ártok. Főleg, hogy végignézheti. 

- Maradok a halálnál.

- Jaj te annyira makacs vagy. Ezt mindig is úgy utáltam benned. Élvezni fogom a kínzásod minden percét.

Ekkor éreztem, ahogy egy szike teljesen átszúrta a kézfejem. 

- Hoppá. Ez nem az az ütőér volt amit kerestem. 

Próbálok minden fájdalmat lenyelni, visszatartani. Minél kevesebb fájdalmat adok ki, annál kevésbé fog Rody-nak fájni. 

A második vágásnál már kifejezetten egy ütő eret vágott el. Több vér több fájdalom.

- Na mi lesz már drága? Sosem voltál még ilyen sokáig néma. 

Már remegtem a fájdalomtól, a könnyeim kijöttek, de nem adtam ki hangot. 

Hallottam, ahogy Rody egyre erősebben ütközik a rácsoknak. Teljesen bekattant így is. Már csak a morgását és az üvöltését hallottam, semmi emberi nem volt benne. Mintha megveszett volna. 

Végül Daniel kiszedte a kézfejemből a szikét és belevágta a gyomromba, majd végighúzta függőlegesen az egészet szinte a hajlatokig. Ekkor már több óriásit ordítottam. Ez az a pont ahol már nem tudtam visszatartani. A számból is folyt a vér, ráadásul fekve már majdnem abba is belefulladtam. 

- Annyira próbáltad megkímélni azt a farkast a lelki fájdalmaktól. Pedig azt sem tudod miért jött ebbe a városba nem igaz?

- Miről beszélsz?

Rody teljesen veszett hangja üvöltötte be az egész helyiséget.

- Ne merészeld! - Üvöltötte. Nem értettem mi folyik itt. 

- Talán Greg sem tudott róla, azért nem mondta el ezt a farkasokról. 

Rody üvöltése folyamatosan hangosabb lett, de nem tudta elnyomni azt a mondatot amit Daniel mondott. 

- Csak azért jött el hozzád, mert a lelki társa vagy. Miután jól megdugott meg fog téged ölni, hogy egy sokkal nagyobb hatalomhoz juthasson. 

Ekkor minden elnémult. 

Elfordítottam a fejem Rody irányába. Láttam, ahogy engem néz. A szemeiben könnyek. Elkezdte teljes erejével a nemet bólogatni. 

- Attila. Ez már nem igaz. Ezért jöttem ide igen, viszont miután megismertelek többet jelentesz számomra, mint a hatalom.

- Már nem tudok hinni neked... - Ekkor már nem a kínzás okozta fájdalom miatt sírtam. Hanem a mérhetetlen dühön és lelki fájdalmon. Végig csak leakart velem feküdni, hogy aztán megölhessen..

- Most hogy megbeszéltétek ezt a szappanoperába illő jelenetet szerintem folytassuk ahol abbahagytuk. Sőt most már sokkal jobb ötletem támadt. Mi lenne Attila, ha játszanánk hol a kezem-et? Szerintem Rody-nak semmi nem fájna ennél jobban. Úgyis elkezdtél már regenerálódni. 

Rettegtem már a gondolattól is, hogy mi járhatott Daniel fejében. Majd megéreztem, ahogy a kezét végigsimítja a lábamon. Fel egészen a farkamig. Ekkor elkezdtem remegni... 

Nem akartam látni Daniel arckifejezését közben. Végig Rody-val szemeztem. Nem tudtam róla levenni a szemem. Közben már teljesen könnyekben úszott a szemem. Rody ennél a pontnál meghátrált amíg tudott. Majd teljes erejével neki szaladt a ketrecnek, ezzel megrázva az egész helyiséget.

- Nyugodj meg farkas. Még el se kezdtem rendesen.

Éreztem, ahogy Daneil leakarja rólam venni a nadrágot. Ekkor már próbáltam tombolni, de a szíjak nem is reagáltak. 

- Ne! - Csak üvölteni tudtam teljes erőmből. Semmi mást. Hasztalan vagyok. Ismét. 

Rody már negyedszerre szaladt teljes erejével a cellának. A bőrét már alig lehetett a méregtől felismerni.

Az ötödik nekifutásnál kidőlt az egész cella. Rody felkelt. Elkezdte a kezeit ropogtatni. Majd teljes erejével Daniel felé vette az irányt. A tekintete, a szeme. Minden megváltozott rajta. Nyoma sem maradt az eredeti Rody-nak.

- Na basszus. Figyelj farkas, biztos megtudjuk ezt tár... - De közben a hangja elcsuklott mert Rody teljesen a földre döntötte. Nem láttam mi történik, de azok a hangok amiket Rody és Daniel kiadott mind ijesztőek voltak. A végén Daniel már tényleg könyörgött Rody-nak, hogy csak ölje meg. De ő tovább kínozta. Még több sikoltás. Végül teljesen elmúlt a hang. 

Rody letépte rólam a szíjakat. Felültem az ágyra, a nadrágomat visszavettem. A bőrén még nagyon durván látszottak a kakukkfű okozta sebek. Mintha másodfokú égése lett volna. A kezével megsimította az arcomat. 

- Meg tudsz nekem valaha bocsátani? 

Ekkor én is a kezemet hozzáérintettem az arcához.

Majd akkora pofont leadtam neki, hogy belevisszhangzott az egész hely. 

A szemeit lesütötte, mert már tudta a választ. 

- Nem tudom. - Majd újra elsírtam magam.