A Farkas-Vámpír Szimfónia

3.fejezet/ Ösztön

Innentől fejezetenként lesznek a szemszög váltások. Cserébe viszont megpróbálom hosszabbra venni a fejezeteket. ^^

Rody

A vámpír megtorpant a küszöbnél. Azt hiszem ő is felismert engem. Ettől függetlenül igazán elrejthetné azt a rettegést az arcán. Nem harapok nyilvánosan... 

Az alapján, hogy le van sokkolva egy friss vámpír lehet, aki élőben nem találkozott még vérfarkassal. Ez izgalmas.

Ugyanakkor nem törpülhetek el amellett, hogy ő még szinte gyerek, ráadásul fiú. Biztos, hogy a sors csak viccel velem. Nem lehet egy fiú vámpír a lelki társam. Ez abszurd. 

Hogy nézne rám akár a falka, ha ez a fülükbe jutna. Hamar le kell ezt a szálat rendeznem, és megkeresnem az igazi társat. Ezt az édes illatot ki kell vonni a képből.

Úgy néz ki 2-3 perc elteltével végre erőt vett magán a fiú és elindult felém. 

Valami megváltozott. Még mindig látszódott arcán a rémület, ugyanakkor most már előjött a düh is. Meglepően előnyös amikor a dühös arca van előtérbe. Mintha bármit tudna tenni ellenem.

Végre az asztalomhoz ért. Belenéztünk egymás szemébe. Láttam a szemében a félelmet és a gyűlöletet. Engem gyűlölne? Vagy netán a farkasokat? Lassan úgyis kiderül.

Gondolataimból kirántva megszólalt.

- Mit keres itt egy magadfajta korcs? - Jaj valakinek felvágták a nyelvét. Akaratlanul is arra gondoltam milyen lenne, ha demonstrálnám neki az erőmet. Vajon akkor is ekkora lenne a szája? Egyáltalán miért gondolok én ilyenekre? 

- Mióta beszél így egy pincér? A végén még a főnöködnek kell panaszt tennem jól viselkedj. - Ideje nekem is játszani.

- Ne kóstolgass farkas. Egy magadfajtának már rég nincs helye Brooklyn-ban. - Mennyire komolyan próbálta ezt mondani, közben mégis megbicsaklott a hangja. Egyre aranyosabb ahogy próbál kemény maradni, közben meg már remeg mint a nyárfalevél.

- Egy Latte Macchiato-t kérek sok cukorral. A fahéjjal sem kell spórolni. 

Ahogy a pincér megfordult és befelé igyekezett egyre jobban előjöttek az előnyösebb részei. Maga a teste elég átlagos, nincs sok izom, de cserébe felesleg sem. A feneke mégis úgy nézett ki, mintha kifejezetten azt szentesítené előnybe. 

Öt perc sem kellett mire visszaért. Letette elém a Macchiato-m és leült velem szembe. Ez meglepett. 

- Szünetem van, szóval elmondanád végre mit keresel itt és meddig tervezel maradni? - Most már nem volt benne düh, inkább kíváncsiság.

- Keresek valakit. Közben talán egy-két "patkányt" levadászok. - Elég nagy célzást tettem a vámpírokra. 

Ez megtette a hatását. A félelem újra kiült teljesen az arcára. 

- Kit keresel? 

- A lelki társam. Az illatok ide vezettek. - Ekkor teljesen kikerekedett a szeme. Ő is meglepődött. - Nyugi én sem hiszem, hogy te lennél vagy a főnököd. Nyilván a vámpír szag és a városi levegő megzavart. Ettől függetlenül nem veszem le a szemem rólad. - Végül is mondhatom, hogy nyíltan hadat üzentem neki. Régen szedtem már szét egy vámpírt. - Jobb ha felkészülsz. Nem fogsz végig ebben a kávézóban maradni.