A Farkas-Vámpír Szimfónia

11.fejezet/ Tea

Rody

Szorongva ébredtem fel hajnalba. Attila még mélyen aludt. Valami nem stimmelt. Szokványos Telihold. Mégis éreztem, hogy a farkas ki akar törni. Miért pont most? Évente egyszer előjön belőlem az igazi farkas, de annak még nem most kellene eljönnie. 

Kirohantam a lakásból, amíg még volt időm. Szaladtam, ameddig csak bírtam, hogy találjak egy eldugott helyet ahol átváltozhatok. Már fájdalmat nem éreztem, de ugyanolyan irritáló volt, hogy nem tudtam parancsolni a testemnek.

Végül teljesen bekövetkezett. Négy lábon járó vadállat lettem ismét, akit jelenleg az ösztönei vezérlik. Nagyon sok minden csapta meg az orrom. A legfőbb most egy vámpír szaga volt. 

Azonnal elindultam érte. Vérszomj átvette az ész helyét. Valami nem stimmelt. Itt Attila lakik. Az ő helyét szimatoltam ki? Vagy az eddigi vámpír felszívódott? 

Elindultam az ellentétes irányba. A végére már bejártam egész Brooklyn-t még sincs semmi. Kezdett nappalodni mire visszaértem. 

Attila nem volt az ágyában. Hova tűnt? Egy ordítást hallottam a hátam mögül. Az övé volt. Jó szóval itthon van, nekem meg vissza kellene változnom.

A szőr nagy részét visszaeresztettem, a lábaim és a kezeim visszanyúltak a helyükre. 

- Próbáltam csendben bejönni, nem tudtam hogy fent vagy. 

- Nem tudtam aludni. Hiányzott valami.

- Jaj de aranyos vagy. - Ekkor azt hiszem el is pirultam.

- Egy pohár víz. 

Ezt a viccet kár volt eljátszania. Most nagyon feldühített, vagy inkább vérig sértett. De a reakció ugyan azt váltotta ki. 

Elindultam lassú mozdulatokkal felé. Még nem változtam vissza teljesen. A becserkésző vágy még meg volt.

- Meg se próbáld! Figyelmeztetlek.

Rá morogtam. 

- Akkor jobb ha futsz. 

Ezt is tette. Elszaladt, de nem jutott sokáig. A kanapénál azonnal elkaptam és ledöntöttem magam alá a kanapéra. 

Felülről néztem le rá. Várva valami jelet. Láttam az ő szemeiben is a vágyat. Már a szemeivel vetkőztet. Ráharapott az alsó ajkaira. Ez nekem bőven elég volt.

Teljesen rátapadtam. A nyelvem felfedezte a szája minden pontját. Ő épp csak tudott velem iramot tartani, de nem nagyon mert visszacsókolni. A végére már éreztem, hogy ő is kemény. 

Végül próbált lelökni magáról. Azt hiszem még nem áll készen...

- Sajnálom, de nekem ez túl gyors. - Mondta szomorúan.

- Türelmes vagyok, bármeddig várnék rád. 

Majd homlokon csókoltam és beindultam inkább a zuhanyba. Egyedül kellett lennem, na meg valahogy le is kellett magam nyugtatni, mert ilyen állapotba kellett volna vagy egy óra, míg magától lenyugszik...

...

Végül beértem az iskolába. Attila inkább előbb indult el. Akkor hogy is volt. Ah igen. A Bansheekről kell minden.

Előkészítettem az osztály előtt a nem létező jegyzeteimet, majd elkezdtem magyarázni, és minden fontos dolgot írni a táblára.

- A Banshee egy veszélyeztetési szinten semleges lény. Számára a legfontosabb mindig a túlélés, szeret lényegében a győztes oldalon lenni. Képes érzékelni maga körül a halált, megérzi előre mások halálát, és a szenvedésüket egy sikítás formájában képes magából kiadni, ha túlságosan felgyülemlik. Az ereje kiszámíthatatlan.

Végül hozzácsaptam pár hülyeséget is, csak hogy az osztály ne tudjon rendesen mindent. Inkább maradtam valamennyire a béna tantervnél. 

Kicsengetés után természetesen marasztaltam még Attilát.

- Megint mit követtem el tanár úr? - Érződött ismét a gúny a hangjából. Egyszer tényleg megfogom büntetni. Durván.

Magamhoz rántottam és megcsókoltam. Persze ehhez már nem tudott mit hozzáfűzni, inkább csak hagyta magát. Felemeltem a tanári asztalra, ő válaszul a lábaival átkulcsolta a derekam. Majd folytattuk a csókot. Azt hiszem nem maradt benne túl sok gátlás a kanapé óta.

Ekkor Viktória nyitott ajtót, majd elhurcolta magával Attilát. Ez a nő kezd sértő lenni. Mielőtt becsukták maguk mögött az ajtót még hallottam Viktória megjegyzését: 

- Most a tanári asztalon Atti komolyan? Fura fétiseid vannak neked is.

...

Miután Attila is kiért a suliból megvitattuk az aktuális napot. Ekkor megéreztem egy vadász szagot. Nem is akármilyen, egy teljesen felsőbb szintű vadász. Már mondtam volna kapitányt is. Attila megfogta a kezem.

- Nyugodj meg. Ő egyenlőre velünk van.

- Attila régen láttalak! Fessebb vagy, mint valaha. Te pedig? 

- Rody. A vérfarkas aki nem szégyenli bepiszkolni a kezét. 

- Hát persze sokat hallottam rólad is. Attila fontos dologról van szó, viszont sietnem kell. Nem lesz sok időm, míg meg lát valaki. A vadászok egyenlőre szünetelnek, megértették közel 13 ember elvesztése után, hogy jelenleg felesleges téged kiiktatni. De légy résen. Nem a vadászok az ellenségeid. - Ekkor rám nézett. Ez most komoly? - A vadászok nem tűrik el túl sokáig, hogy egy farkassal hálsz az ágyadban. Fenyegetésnek tekintik. Ráadásul abszurd. A természet ellentétként teremtett titeket.

- Nem feküdtem le vele! - Mondta Attila dühösen. Persze kicsit sértőnek is tűnt, hogy ennyire letagad. 

- A pletykák mást állítanak. Azért jobb ha figyelsz minden fenyegetésre.

Végül elköszöntünk egymástól. Attila megszólalt:

- Akkor egyenlőre már csak a vámpírokat kell helyre rakni. Ez jó nem? - Annyira hiszékeny...

- Már ha igazat mondott. Ráadásul a vámpírok önmagukban is veszélyesek. 

...

Késő este van már. Attila megkínált egy teával, aztán folytattuk a megbeszélést. 

- Van valami terved? - Kérdezte.

- Még nem, egyenlőre bevált az, hogy aki jön megölöm. 

- Félek, hogy egyszer jobban megfogsz miattam sérülni. Ezt nem akarom.

- Te miről beszélsz? Magam miatt tudok megsérülni maximum.

Ekkor megéreztem valamit. Fájdalmat, óriási kínt. Mi történik? A földre borultam... Azt hiszem a szám is habzott. 

- Rody! 

Attila letérdelt mellém. Ő sem tudta mi történik.

A tea! Meg volt mérgezve! Basszus mindjárt megfulladok.

- Ne aggódj nem halálos dózisú kakukkfű volt benne. De mire kiürül és elkezdesz gyógyulni már bőven a kijelölt helyre érünk. - Bárhonnan felismerem ezt a hangot. 

- Daniel! 

- Miért csináltad ezt? - Attilát is elárulta. Ő is le volt sokkolva. 

Daniel elővett egy pálcát. Szikrázott a vége. Teljesen megrázatta Attilát. A földre esett ő is! Nem tudom megvédeni...  Ekkor éreztem meg az injekciót a nyakamba. 

- Ez egy orrszarvút is kiütne két másodperc alatt. Ne harcolj ellene felesleges. 

Az utolsó erőmmel még sikerült Attila kezét megfognom. 

Majd teljesen magával vitt a sötétség...