A Farkas-Vámpír Szimfónia

6.fejezet/ Tiltott gyümölcs

Attila

Mit értett azon, hogy megmutatja? Biztos nem azt fogja tenni amire gondolok. 

Ekkor teljesen fölém hajolt. Még az ágyon is nagyobbnak tűnt nálam. 

Hát persze, hogy azt fogja tenni amire gondolok... Nem volt időm reagálni. Elakartam húzódni. Megakartam mondani, hogy ez nem jó ötlet. 

De amikor a tenyere az arcomhoz ért én csak belesimultam. Megint nem voltam ura önmagamnak. Valami erősebb vette át az uralmat. A vonzalom. 

Az ujjait az ajkamon húzta végig.

Rody végül egy hirtelen mozdulattal ledöntött a párnákra. Végül teljesen alá kerültem. Toronyként magasodott fölém. A bal lábát átrakta a bal oldalamra. Teljesen rajtam volt. A kezeimet megragadta és a fejem fölé tolta, hogy még véletlenül se tudjak ellenkezni. Nem mintha először annyira akartam volna. 

Rody egyre közelebb hajolt hozzám. Leereszkedett az arcomhoz. A szemembe nézett egy jelre várva. Ekkor akaratlanul is ráharaptam az alsó ajkamra. Ő válaszul elejtett egy kéjenc mosolyt. 

Majd teljesen a számra vetette magát. Ez nem egy szimpla csók volt. Annál sokkal több. A teljes élete ebben a csókban van. Az intenzitás, ez a spontaneitás teljesen magával ragadott, ami miatt még erősebbnek hatott a csók. Semmi lágy nem volt benne, ez már vad volt, ahogy a vérfarkas is. 

Nem tudom mióta tartott talán 10 perce, de még mindig nem hagyta abba, sőt egyre gyorsabb volt a nyelve, mint akinek nem elég amit kapott. Végre elengedett. De csak amíg levette magáról a pólóját. Megláttam a 300 év alatt szerzett sérüléseket. Szinte minden heg elmesél egy történetet. Volt ami mélyebb volt, és ami csak szimplán fertőzés miatt nem jött helyre teljesen. De az izmai miatt a harci sérülések csak még szexibbé tették. Nem tétováztam. Teljesen magamra húztam. Előjöttek a karmaim. Belemélyesztettem a hátába mind a tíz ujjam. Ő válaszul csak egy nagyobbat morgott, majd folytatta ahol abba hagyta. 

Ez nem helyes... Abba kell hagynom most! Túl messzire megyek. 

Imáim meghallgattak talán életemben először. Megcsörrent a telefonom, mely mindkettőnket kizökkentett abból amit csinált. Láttam a szemein hogy legszívesebben megölné azt, aki épp hív. Válaszul csak megpöccintettem az orrát és lelöktem magamról. Hál isten nem most fog megtörténni. Nem is akarom, hogy megtörténjen.. engem csak elkapott a hév. Nem lehetek együtt egy vérfarkassal. Ráadásul 1 napja még ő akart engem megölni. Hogy lehetek ilyen felelőtlen? 

Felvettem a telefont. Bár ne tettem volna. Ezt a hívást vártam lassan fél éve. Most viszont, hogy megtörtént ez a mai nap már nem akartam.. mégis pont most? 

- Sorrow? Daniel vagyok. Greg munkatársa és egy régi jó barátja. Örömmel mondhatom, hogy a vadászok végre átgondolták a dolgot veled kapcsolatban. Lenne egy egyszerű feladat, hogy bebizonyítsd a hűséged az emberekhez. 

Nyilván ezt már Rody is kihallotta, mert felült az ágyon és csak figyelt.

- Sajnálom Daniel. Megmondtam nem ölök meg senkit. Még önvédelemből is átgondolva. 

- Ha nemet mondasz, azzal az embereknek fordítasz hátat. Szóval a vámpírokkal vagy igaz? Nem is értem Greg miért bízott annyira meg benned.

- Ha továbbra is fenyegetsz téged foglak levadászni. - Ekkor már teljesen elkapott a düh. Tudtam az egyik legtehetségesebb vadászt fogom magam ellen fordítani, mégsem volt bennem semmi félelem.

- Igazam volt, hogy egy vámpír nem ártatlan. Főleg nem vadásznak alkalmas. Figyelj én a tanácsot nem fogom tudni sokáig feltartani veled kapcsolatban. Ha megtudják, hogy vámpírként nemet mondtál egy feladatra téged is ki fognak iktatni, legyen bármilyen szépek a szemeid és ártatlan a tekinteted.

- Viszlát Daniel. 

Letettem a telefonom. Legszívesebben megtudtam volna ütni valamit. Nem elég, hogy a Vámpírok vadásznak rám. Most már a vadászok is nyíltan akarnak. Ráadásul ők is tudnak rólam minden adatot. Nem sok esélyem maradt...

Ekkor Rody jött oda hozzám. Belesúgta a fülembe:

- Megfoglak védeni mindentől.

Csak ennyi kellett. Most én öleltem át először. Tudtam, hogy rá számíthatok. 

- Szóval folytatjuk amit abbahagytunk? - Kérdezte.

- Az hiba volt. Egy óriási hiba és nem fog mostanában újra megtörténni.

- Szóóóóval mostanában nem?

- Soha.

- Csak hogy nekem senki nem bír ellenállni túl szexi vagyok. - Azta! 

- Inkább túl egoista nem gondolod?

- Tekintve, hogy a karmolásod nyomától vérzik és sajog teljesen a hátam mondhatom, hogy nem bírsz ellenállni. 

- Az csak pillanatnyi elmezavar volt. Semmi több. - Jobb indok nem volt.

- Én nagyon türelmes vagyok. A sors téged szánt nekem. Ameddig csak kell megfoglak óvni, míg végül te is rájössz hogy csak értem élsz. Az enyém vagy. Testestül lelkestül és senki nem vehet el tőlem. 

- Ez egyszerre volt bizarr, és romantikus de most inkább maradnék annál hogy a végtelenségig fogsz várni. 

- Hidd azt. Fokozatosan jobban akarsz majd. Én vagyok a te tiltott gyümölcsöd. Amit a törvényeink tiltanak. Sosem kaphatnál meg. Te mégis egyre jobban vágysz rám. Egy romantikus együttlétet. Romantikát. Legvégül pedig egy vad szexet akarsz melyben széttépjük egymást. 

Teljesen igaza volt. De ezt nem mondhattam neki. Ha várok ez az érzés el fog múlni.

- A kanapén fogsz aludni. - Ezzel lezártam a beszélgetést.