A Farkas-Vámpír Szimfónia

16.fejezet/ Ne sírj

Attila

Rody már nem önmaga. Egy olyan oldala jött elő, amit még nem láttam, de nem is akartam soha. A farkas teljesen átvette az embertől a helyet. Ösztönként cselekszik. Vért akar ontani. Minél többet annál jobb számára.

Még mindig Ryan szorításában voltam, de ő sem számolt azzal, hogy Rody mennyire is kiszámíthatatlanná válik.

Rody azonnal rá vetette magát a földön lévő farkasokra, akik még az üvöltés hatása alatt voltak. Egyik sem tudott Rody ellen harcolni. Végül elfogyott a vér mely kitudott belőlük folyni. Ekkor figyelt fel ránk. Ryan elszámolta magát. Rody nem engem támadott meg, hanem rá vetette magát. Ryan még így is erősebbnek bizonyult. Lelökte magáról kisebb karcolásokkal. Viszont távolodott, szinte menekülőre fogta. Tudta sokáig nem boldogulna így.

Ott maradtam én, Viki és Rody. Pechemre ő egyből Vikit szemelte ki magának. Beálltam Viki elé. 

Szemeztem a szörnyeteggel ami Rody testéből nézett vissza rám. A fehér bundáját melyet vér áztatott beragyogta a Hold fénye.

Üvöltöttem neki, hogy engem kövessen. Ekkor végre rám figyelt és nem Vikire. Kergetőztem vele, amíg tudtam. Ez sokáig nem folytatódhatott. Egyre dühösebb lett. Minden ugrásánál hangosabb lett a hörgés. Teljesen kivan éhezve. A véremet akarja.

Nem fogja megszerezni olyan könnyen.

- Rody tudom, hogy még odabent vagy! - Üvöltöttem neki minél hangosabban.

- Harcolj ellene! - Szólt rá Viki.

Néha-néha már megtorpant a farkas, de azonnal vissza állt a becserkésző pózba.

Egy óriási üvöltés, majd rám ugrott. Ezt már nem tudtam kikerülni. Már csak a súlyát megérezve is majdnem kiszorult belőlem a levegő.

A nyál és a vér is folyt ki a szájából. Megéreztem, ahogy a szája teljesen körbeölelte a nyakam. Közben egyre hangosabbá vált a morgás. 

Viki próbált üvölteni, de Rody nem reagált, ez az üvöltés amúgy sem ért fel az előzőhöz. Ebben talán csak az én halálom volt. Végül térdre ereszkedett és sírt. Nem tudott már semmit tenni.

Próbáltam lerángatni magamról. Toporzékoltam, de a az állkapcsa egyre szorosabban csukódott össze a nyakamon.

Végső lendülettel amit a halál előtt tehettem felemeltem a bal kezem. Rá emeltem a farkas arcára. Aztán megsimogattam, és amennyire a torokszorítástól tudtam kimondtam: 

- Szeretlek. 

Becsuktam a szemeim, vártam a halált. Reméltem gyors lesz. 

Ekkor éreztem meg, ahogy csöpög az arcomra valami. A farkas könnyei...