Egy hét. Pontosan ennyi telt el a temetés óta. Valakik azt mondják, ennyi idő alatt nem történhet semmi különösebb egy emberrel, nem változhatnak az érzései, a szokásai, vagy ő maga. Azok azonban tévednek, még ha részben igazuk is van. Igen én nem változtam, de az érzéseim talán. Olyat kezdtem el érezni mit eddig még soha életemben nem tapasztaltam. Mégis mi az? Talán egy másik ember, egy fiú iránti érdeklődés, mely nem szimplán baráti. Be kell, hogy valljam ez egy kicsit…na jó nagyon megrémiszt. Olyan különös nekem ez, mintha, amikor vele vagyok, akkor egy másik személy lennék, olyan énemet csalja elő belőlem, melyről azt hittem nincs is bennem. Nehéz megmondani, megmagyarázni mit is értek ez alatt, hiszen én annyira más módon más világban nevelkedtem, nekem minden új, és a legjobb ő mindezt megérti, mint ahogy azt is, hogy min megyek keresztül. Mindenben segített és támogatott, meghallgatott, melyért nagyon hálás vagyok neki. És mégis ki ez az illető? Nem más, mint Zayn. Mióta Dániából visszajöttünk, ő mindennap meglátogatott engem, mert én sajnos nem tudtam elmenni hozzájuk, a stúdióba. Az ok, pedig, hogy újra elkezdtem tanulni, bár nem járok iskolába, de mégis van egy magántanárom, ki mindent megtanít nekem, éppen ezért míg Scott a stúdióban van, én addig itthon vagyok Mrs. Patrickkel. Az óráim háromkor véget érnek, és akkor pontosan Zayn már itt szokott lenni, általában filmet nézünk, beszélgetünk, zongorázok neki, sőt elkezdtem tanítani is, és be kell, valljam nem lesz egy nagy Beethoven soha, de szerintem ezzel nem árulok el egy nagy titkot. Apropó titok, mióta kihallgattam Scott és Jessica vitáját, azóta nem tudtam kideríteni semmit. Pedig jó lenne tudni a múltról, mert azóta, is folyamatosan azok a bizonyos szavak, mondatok csengnek a fülemben: „Nem a te múltaddal nem adom oda neked a gyámságát!” „az az eset ami miatt el kellett hagynod a házat, a családod.” „jó hogy ott volt William és Mary-Anne.” „megértem őket miért nem akartak téged gyámnak” „ha Rosie megtudná az igazat”. De miféle igazat nem akarnak elmondani nekem? S bár megkérdezném Scottot, de akkor leleplezném magam, hogy akkor ott hallgatóztam, én azt nem akarom, magamtól kell kiderítenem mindent. Ráadásul a temetés utáni nap, megtörtént a végrendelet felolvasása, melyen Jessica nem vett részt, aminek örültem, s bár tudom nem illik ilyet mondani, de van valami gyanús, amiért nem tudok megbízni benne. Viszont ha jól láttam és hallottam, akkor Scott sem, de vajon mitől, mi tett ő? De nem tudtam tovább elmélkedni, mert a csengő kiszakított a gondolatmenetemből. Megráztam a fejem és már futottam is az ajtóhoz.
- Szia Rosie!
- Zayn, de jó, hogy itt vagy! Gyere beljebb.-ohh el is felejtettem mondani, mióta visszajöttünk Dániából, Zayn és köztem nem volt csók, hogy miért én magam sem tudom, és túlságosan félek tőle ezt megkérdezni, pedig akárhányszor eszembe jut, az ajkaim elkezdenek zsiborogni, és újra meg akarnám tenni.
- Hahó! Itt vagy?-lóbálta meg kezeit a szemem előtt.
- Tessék? Ohh persze itt vagyok, csak egy percre elbambultam.
- Minden oké?
- Hát hogyne, miért ne lenne? Na de menjünk válasszunk ki most is egy filmet és nézzük meg, én addig keresek valami nasit.-majd gyorsan bementem a konyhába.
Zayn szemszöge:
Pontosan két hete ismerem Rosiet, aki annyira elkábított a természetével, a szépségével, és ártatlanságával első látásra,pedig mindössze csak 5 percet voltam vele,de azóta is folyton csak ő jár a fejemben. Mikor kiderült, hogy ő Scott unokahúga, nagyon megörültem, mert tudtam, hogy akkor többször is láthatom majd. Miután együtt töltöttünk majdnem egy napot a városnézéssel, tudtam, hogy nekem ő kell. Azonban, mindezek után kiderült a múltja, mindaz, hogy hogy került ide, és akkor rájöttem, hogy neki először csak egy barát kell, ki mellette áll ilyen időkben is, és erre itt voltam én. Aztán megtörtént az a bizonyos csók, még hozzá kétszer is, milyen csodálatos volt, de lassítanom kellett, hiszen még csak most zárult le egy szakasz mögötte, éppen ezért utána nem csókoltam meg többet, pedig mennyire vágytam rá. Muszáj volt kibírnom, legelsősorban magában kell tisztáznia az érzéseket, mert ha jól tudom, ő most érez először ilyet, és el kellett nyernem a bizalmát is, mely szerintem sikerült. És most eljött az a nap, mikor elhívom egy igazi randira, melyet remélhetőleg nem utasít vissza.
- Hát nem választottál filmet?-egy édes csilingelő hang hozott vissza a merengések világából, a valósba.
- Ööö, nem mert meg akartalak téged várni. Szóval,mit szeretnél?
- Mondjuk a Kedves John.
- Legyen, de csak a te kedvedért. -bekapcsoltuk a filmet, Rosie leült mellém, fejét a vállamra tette, én meg átkaroltam és elkezdtük nézni a filmet, de sajnos a végére már nem emlékszem. A legutolsó emlékem, az, hogy Rosie elaludt rajtam, én meg néztem őt, míg engem is el nem nyomott az álom.
- Jó reggelt álomszuszékok! –hallottuk meg Scott hangját, mire mindketten elkezdtünk mocorogni. Még mindig ugyan úgy feküdtünk, pontosabban ültünk, ahogy elkezdtük nézni a filmet, annyi kis különbséggel, hogy a fejem rajta volt Rosie fején.
- Mennyi az idő?-kérdezte Rose.
- Már 9 múlt.
- Jajj, mindenem elmerevedett, neked nem?
- De, egy kicsit.
- Látjátok, így jár az, aki elalszik a tévé előtt. Na de most gyertek reggelizni.
- Reggelizni? Várj. Te csináltad, vagy rendelted?
- Én csináltam, még hozzá rántottát.
- Akkor most azt javaslom Zayn, hogy amíg nem késő fuss, menekülj. –súgta oda nekem.
- Hallottam ám!
- A fenébe. Hát akkor Zayn örülök, hogy megismerhettelek, nagyon jók voltak a veled töltött utóbbi napjaim és…
- Ne mondj még búcsú beszédet, hidd el most sikerült megcsinálnom.
- Köszönöm a reggeli meghívást Scott, de nekem mennem kell, mert ma még úgyis van munka és előtte el kell készülnöm. -próbáltam ezzel kihúzni magam, ám sikertelenül.
- Ohh, ma nincs munka, szabad napotok van.
- Akkor remek, mégis maradok. –rápillantottam Rosera, aki szintén félve pillantott vissza rám, és leültünk az asztalhoz, ami már meg volt terítve. Amennyire rossz rántottára gondoltam, olyan jó lett, amin meglepődtem, de Scott egyik kérdése még jobban meglepett.
- Szóval, mi van közted, és Rosalie között?-az említett lány éppen inni akart, mikor ezt meghallva félrenyelt.
- Miért kérdezed ezt?
- Mert, mióta megismertétek egymást nagyon sokat vagytok együtt, és gondoltam akkor megérdeklődöm mégis miért. -ekkor elhatároztam, hogy most vagy soha de megkérdezem amit már oly régóta szeretnék.
- Tudod Scott, nem ekképp akartam, de ha már így alakult, akkor szeretném Rosaliet elhívni egy randira, ha, megengeded, és persze ha ő is beleegyezik.
- Nos, én elengedem, de legkésőbb este tizenegyre hozd haza.-Rosie felé fordultam, aki sokkoltan ült ott, majd pár másodperc múlva válaszolt is.
- Igen, szívesen elmegyek veled egy randevúra Zayn.-hatalmas mosoly terült el az arcomon a válaszára.
Rosie szemszöge:
Mikor meghallottam, hogy Zayn mit kérdezett, egyszerűen nem bírtam felfogni, majd egy rövid idő után válaszoltam. Természetesen igent mondtam, hiszen nekem nagyon tetszik Zayn, és szeretek vele lenni, és végre meg lesz életem első randija. Majd kiugrottam a bőrömből annyira boldog voltam, de nem csak én, hanem Zayn is. Reggeli után, ő el is ment. Viszont előtte megbeszéltük, hogy ma este hétre jön értem, azt nem árulta el, hogy hova megyünk, csak annyit mondott, hogy csinosan öltözzek. Mikor kikísértem adtam neki két puszit, majd beült az autójába, és elhajtott vele. Egésznap madarat lehetett volna fogatni velem, olyan örömöt éreztem, és ez Scottnak is tetszett, hogy végre igazán boldognak láthat.
