Hello mindenkinek aki csak idetéved! Azt írtam az egyik komiba, hogy most egy ideig nem lesz rész, mert érettségi meg a gépem is vacakol de van egy jó hírem hugomtól kölcsön kaptam a gépét így tudok publikálni egy részt de sajnos ezután kb. 2 hétig nem lesz mert megkezdődnek az érettségi szóbeli vizsgáim, DE amint véget érnek hozok 1 vagy 2 részt nektek. Addig is millió puszi és köszönet nektek! :) és komikat szíves örömest fogadok ;)
Tegnap megismertem Pennyt, nagyszerű nő. Kiváló stílusa van és sok mindenben segített. Sokat mesélt a munkájáról, magáról. Kiderült, hogy stylist, bár ez nem meglepő, és, hogy egy bizonyos One Direction nevezetű fiúbandánál. Megkérdeztem őt, hogy kik ők, mire ez a kérdésem igazán ledöbbentette, mert őket minden fiatal lány ismeri, viszont én nem. Sajnos én soha nem hallgattam pop, rock vagy egyéb más ilyen műfajú zenét, csak klasszikusokat,mint például: Bach, Haydn, Mozart stb. Sőt kiderült, hogy Scott nem csak a stúdió tulajdonosa, hanem, hogy még manager is, na és kinek? Persze, hogy a One Directionnek! Mikor beültünk a kocsiba Penny egyből megmutatta 1-2 számukat,melyre azt kell, hogy mondjam nem rossz, bár nincs más viszonyítási alapom. Ezek után tőlem is sok mindent kérdezett Penny, és én szívesen meséltem el neki az életem, mert éreztem, hogy megbízhatok benne. Szerencsére a legutóbb történtekről nem faggatott, mondván, ha egyszer lesz elég erőm hozzá, és persze ha szeretném el is mondhatom neki, éppen ezért hálás vagyok neki. Este fele értünk Scott házához, vagyis most már haza. Megköszöntem neki az egész napi vásárlást, beszélgetést és segítséget, valamint megállapodtunk, hogy mindenképp tartunk még ilyen „csajos napot”. Mikor beléptem Scott letámadott a kérdéseivel, amikre én mind válaszoltam. Megmutattam a ruhákat,melyek nagyon tetszettek neki, és persze nekem is. Nem gondoltam volna, hogy úgy is lehet picit elegánsabban öltözni, hogy nem feltétlenül veszek fel kisruhát. Jó persze nem vittük túlzásba, mert Penny szerint az én koromban nem úgy kell öltözni mint egy 30 éves ráérek majd akkor. Így vettünk néhány olyan darabot is, melyről sose gondoltam volna, hogy valaha olyat fogok hordani. Végre sikerült mindent kipakolnom a bőröndjeimből a szekrényekbe és a polcokra, amitől máris otthonosabb lett a szoba. Mire végeztem Scott hívott vacsorázni. Úgy döntött, hogy ma már többet nem próbálkozik sem sütéssel,sem főzéssel, egyszerűen csak rendelt a kedvenc étterméből, ahol tényleg nagyon finom ételeket készítenek, mert igazán jól laktam. Vacsora közben megkérdeztem Scottot, hogy milyen egy világszerte híres banda managerének lenni,mire ő csak annyit válaszolt nagyszerű de fárasztó. Ezzel nem tudtam meg többet, mint szerettem volna, de majd legközelebb. Ezek után bevonultam vissza a szobámba, ahol napok óta először elővettem a gépem, hogy megnézzem az e-mailjeimet, melyekből szerintem elég sok lesz. Bekapcsoltam, majd beléptem, és ahogy vártam, rengeteg érkezett levelem volt, és a legtöbb Alextől, melyekben bocsánatot, kér a viselkedése miatt. Mióta eljöttem,nem is gondolkoztam rajta, de rá kell, hogy jöjjek neki volt igaza, túlreagáltam, ő csak őszintén kimondta az érzéseit, de én akkor sem tudok, úgy ránézni, ahogy ő én rám. Viszont mint, barát nagyon hiányzik, így írtam neki egy e-mailt, melyben leírtam minden eddig velem történt dolgot, és bocsánatot is kértem. Ezután már semmihez nem volt kedvem,így gyorsan lezuhanyoztam és eltettem magam holnapra.
Reggel különös zajokra ébredtem, mintha a nappaliban többen is lennének. Először megijedtem, de aztán a sok férfihang közül meghallottam a Scottét is, ekkor már sikerült megnyugodnom. gyorsan felöltöztem, már éppen sminkeltem,mikor kopogtattak.
- Jó reggelt Rosie! Hallottam, hogy fent vagy és gondoltam szólok neked, hogy én elmentem a fiúkkal a stúdióba,mert van egy kis dolgunk. Viszont az egyikőjük nincs itt,mint mindig most is késik, szóval ide fog jönni, és akkor megmondanád neki, hogy jöjjön a stúdióba utánunk, kérlek!
