Bogyócska

Mike

Kint álltam a buszmegállóban, vártam, hogy a 11-es megérkezzen. Közben azon gondolkodtam, amit tegnap este apám mondott.

- El fogok válni anyádtól. Szeretném, ha velem jönnél és velem laknál. Anyád már túl sokat ártott mindkettőnknek.
- Te talán többet tettél értem? Alig látlak, szinte sose vagy itthon. Miért akarnék hozzád költözni? És akkor ki vigyázna rá, ha egyedül marad?
- Anyád tud magáról gondoskodni. Kérlek, Adam, gyere velem. Nem kell most azonnal döntened. Csak holnap adom be a válási papírokat, és még eltarthat egy darabig, amíg találok egy lakást. De kérlek, jól gondold meg.

Azóta ezen gondolkodtam. Mit tegyek? Hisz apának igaza van. Anya túl sokat ártott már nekem. Lehetne normális életem. De anya egyedül maradna és valószínűleg a legelső adandó alkalommal bele fulladna a saját hányásába amikor nem vagyok mellette. De annyiszor megkeserítette már az életem. Mi lenne ha elmennék? Mi lenne ha.......

- Elnézést, nem tudod, hogy mikor jön a 11-es busz? Sajnos az 5-öst lekéstem.

Hirtelen kaptam fel a fejem. Egy 24-25 éves férfi állt előttem. Jóképű volt. Zöld, világító szeme, fekete haja és divatos ruhája volt. Vajon mit keres egy ilyen lepukkant környéken?

- Hahó! A busz? Elment már?

- Jaj, ne haragudj. Nem, nem ment el a 11-es. Én is arra várok.

Elmosojodott. Gyönyörű mosolya volt. Vajon van barátja? Micsoda mázlista lehet.
Aztán rájöttem, hogy miken gondolkodok és azonnal leállítottam magam.

- Amúgy Mike vagyok. - Nyújt kezet.

- Adam vagyok.

Ahogy kezem az övébe csúsztatom, bizsergés fut végig a testemen. Aztán megjött a busz, felszálltunk és Mike teljesen máshova ül, mint én. Nem sokkal később le is szállt a buszról. Remélem, látom még.

Sziasztok! Szeretném kérni az olvasókat, hogy ha helyesírási hibát találtok, akkor jelezzétek kommentben. Építő kritikát szívesen olvasok a kommentekben. Puszi nektek a kövi részig 😘😘