Bogyócska

Hol vagyok?

Mike innentől kezdve minden nap kijött a buszmegállóba, és beszélgettünk egy kicsit. Aztán egyre többet. Majd még többet. Aztán meg-meg érintett beszélgetés közben. Én pedig ezt nagyon élveztem, azt hiszem, még bele is szerettem. Persze ez azt jelentette, hogy nem költöztem el apával. Már van vagy fél éve, hogy mégkért rá, de egyszerűen nem tudtam lemondani Mikeról.
Anyám egyre rosszabb állapotba került, ami apát igazolja, de Mike minden szenvedést megér.
Egyik reggel aztán, miközben a buszra vártam, egy piros Porsche jelent meg az utca végén. " Mázlista!" Gondoltam. A kocsi hírtelen megállt a buszmegben és le ereszkedett az ablaka. A sofőr nem volt más, mint Mike.

- Na, beszállsz, vagy itt várjak napestig?

Természetesen azonnal beszálltam.

- Honnan van ez a verda? - Álmélkodtam. - Hiszen tegnap még busszal jártál a városba.

- Tegnapra összegyűlt annyi pénzem, hogy meg tudjam venni azt a kocsit, amiről mindig is álmodtam, és fenn is tudjam tartani.

- Ez csúcs szuper. Mekkora szerencséd van. Mióta gyűjtötted a pénzt?

- Legalább 3 éve.

-  Azta!

-Bizony, de megérte, nem?

- De.

Ekkor azonban Mike leállt az út szélére. Egy kihalt helyen álltunk meg, ami annyira nem jött be.

- Ööö.. Mike? Minek álltunk meg?

E-közben ő kicsatolta magát, és amennyire tudott, felém fordult.

- Adam, valami nagyon fontosat akarok kérdezni, és mondani.

- Akkor mond. - Fordultam felé én is.

- Kedvelsz engem?

Letaglózott. Hogy kérdezhette meg ilyen nyíltan? De választ várt, én pedig nem akartam hazudni neki.

- Igen, kedvellek. Bár szerintem ez egy kicsit enyhe kifejezés.

- Miért? Talán szerelmes vagy belém?

- Huh, te aztán nyílt vagy.

- Nos? - Szemöldökét türelmetlenül húzta fel.

- Igen, szerelmes vagyok beléd. De miért kérdezted ezt meg?

- Azért, mert én is szeretlek téged, és tudni akartam, hogy nem viszonzatlanok-e az érzéseim. Nem akartam fatális hibát elkövetni. Egyszer már sikerült. Tanultam ugyan a leckéből, de azért szeretek biztosra menni.

- Velem nem követhetsz el hibát, mert szeretlek.

Felém fordult. Mosolygott.

- Örülök, hogy ezt mondod.

Aztán matatni kezdett valamit az ajtó zsebében, majd egy rongyot vett elő, és valami lötyit öntött rá.

- Az mire való? - Kérdeztem.

- Erre. - Mondta, majd számra és az orromra nyomta a kendőt.
Pillanatokon belül elnyelt a sötétség.

⛄

Amikor felébredtem, mindent homályosan láttam, a fejem fájt egy kicsit és fáztam. Ami annyira nem volt meglepő, mivel meztelen voltam. Ahogy a látásom tisztult, azt is észrevettem, hogy egy ketrecben fekszem, ami egy pinceszerűségben volt. A csuklóim és a bokáim ráadásul meg is voltak láncolva. Mindegyik végtagomon egy-egy, amiknek a vége a falba futott.
Hol vagyok? És hogy a fenébe kerültem én ide? Az utolsó emlékem az az, hogy Mike szerelmet vall nekem, majd egy rongyot nyomott az arcomra. Ő rabolt volna el? De miért? Talán el akar adni? Minden, amit mondott hazugság lett volna?
Hirtelen nyílt egy ajtó, majd valaki felkapcsolt egy lámpát. Ekkor láttam meg egy lépcsőt, aminek az aljára pár pillanattal később Mike érkezett meg.

- Á, látom felébredtél Bogyócska. Még csak 2 órája vagyunk itthon, de már nem bírtam magammal.

- Mire nem bírtál várni? És egyáltalán Mike. Hol vagyok? És miért vagyok meztelen? És....

Nem tudtam tovább mondani, mert kinyitotta a ketrecet és kirántot, majd pofon vágott. Alig kaptam levegőt. Meg ütött. De miért?

Sziasztok! Mára ennyi volt. Remélem, tetszik az új rész, és remélhetőleg holnap hozom a következőt. Puszi 😘😘