Bogyócska

Első közös étkezés

Miután Mike, illetve, bocs, Apuci felment, lefeküdtem a hűvös padlóra, és gondolkodni kezdtem. Ha jól viselkedek, valószínűleg szeretni fog, és gondoskodni fog rólam. A büntetést el akartam kerülni. Az elég fájdalmas élmény ahhoz, hogy tudjam, nem akarom újra átélni.

A gyomrom hírtelen megkordult. Elég régóta itt vagyok és még nem kaptam semmi kaját. Szólni viszont nem merek, mert mi van, ha ezzel feldühítem és pont ezért nem kapok kaját. Büntetésből.

Mike megjelent a lépcső alján. Nem is hallottam, hogy mikor nyitotta ki az ajtót, vagy mikor jött le.

- Bogyócska, hallottad, amit mondtam? Figyelsz te rám egyáltalán?

Beszélt is hozzám? A francba!

- Ne haragudj M... Apuci! Csak elbambultam, és csak most vettem észre, hogy itt vagy.

Reméltem, hogy ennyi elég neki.

- Azt látom. Na gyere, ideje enni.

Az "enni" szóra megint megkordul a gyomrom, én meg mint akit puskából lőttek ki, rohanok ( természetesen négykézláb) a gazdámhoz. Ő erre nevetni kezd.

- Úgy látom, hogy valaki nagyon éhes. Jól látom?

- Igen, Apuci.

- Jól van, akkor gyere.

A nyakörvre egy pórázt csatolt, aminek segítségével felvezetett a lépcsőn. A pincéből egy folyosóra értünk, ami viszonylag rövid volt. Balra fordultunk. Egyből szemben nyílt az étkező, amiből a konyha nyílt, szintén balra, négyzetes csiga alakban. Mike leültetett az asztalhoz, majd eltünt a konyhában. Pár perccel később egy üveg nutellával, kaláccsal és kakaóval tért vissza. Ezeket mind lerakta az asztalra, majd elkezdte megkenni a kálcsot nutellával. Aztán kis falatokra vágta a kalácsot, töltött egy bögrébe kakaót, majd felállt és mögém lépett. Éreztem, hogy durván megragadja a kezeim és a hátam mögött összeköti. Ezek után vissza ült a helyére, felemelt egy kockázott kalácsot és a számhoz rakta.

- Nyisd ki szépen a szádat Bogyócska, had tegye bele Apuci a finom reggelit, amit neked készített.

Ki nyitottam a számat, és hagytam, hogy megetessen. Bár ez a furcsa, inkább babákhoz illő gügyögés nem jött be.

- Úgy, ügyes cica vagy. Most egy kis kakaó.

Így telt el másfél óra. Mikor végeztünk megkérdezte milyen volt az első közös étkezésünk.

- Lehetek őszinte Apuci?

- Persze, hiszen az őszinte véleményedre vagyok kíváncsi.

- Magát az ételt nagyon szerettem. A nutella az egyik kedvenc édességem. Sőt, még az is tetszett, hogy te etettél, bár a kezem már zsibbad és fáj. De a gügyögés annyira nem te vagy. Legalábbis az, amit itt mutattál az nem az a gügyögős fajta. Az annyira nem tetszett.

Hangosan nevetni kezdett.

- Reméltem, hogy az ellen kifogást emelsz, mert azt én se szerettem. De mindent meg akarok tenni, hogy jól érezd magad.

Ezután nem szólt semmit, csak eloldozta a kezeim, majd vissza vezetett a pincébe, a ketrecembe.

Sziasztok bogyócskák! Itt az új rész. Megint jó későn rakom ki, de jobb későn, mint soha, nem igaz? A kövi részig pusszancs minden bogyócskának. 😘😘