Bogyócska

7. Fejezet

Ezek után minden este szeretkeztünk, majd reggel az ő ágyában ébredtem. Miután felkeltünk, Mike kivezetett az étkezőbe, leültetett, majd csinált palacsintát. Ő csinálta a legfinomabb palacsintát. Miután megreggeliztünk, vissza vitt a ketrecemhez, amit azóta kényelmesen berendeztünk, majd elment dolgozni. Nem tudom, mi a munkája, de az biztos, hogy főnök szerüség lehet, mert mindig elég hamar haza ér. Aztán filmet néztünk, majd vacsi és megint szeretkeztünk. Minden nem ugyan olyan volt. Jó, hogy nem minden nap, mert volt, hogy egy-egy ismerőse át jött hozzá. Olyankor én mindig a pincében maradtam, és vártam, hogy lejöjjön hozzám.

Néha ilyenkor azon gondolkodtam, hogy lehet Stockholm szindrómám van, mert szeretem őt. Ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon tényleg szerelmes vagyok belé. És igen. Tehát Stockholm szindrómám van, nem? Hiszen szeretem az elrablómat.

Egyik este aztán tőle is megkérdeztem.

- Apuci, szerinted én Stockholm szindrómás vagyok?

- Miért lennél az, Bogyócska?

- Mert szeretlek, pedig elraboltál engem. Ezt szokták így hívni, nem?

- Igaz, ezt szokták Stockholm szondrómának nevezni, de te már azelőtt is szerettél, hogy elraboltalak volna, nem?

- De igen, Apuci.

- Akkor meg nincs min aggódni, nem igaz?

Igaza lehet. Nincs mit ezen aggódni. Gondoltam én ezt akkor. Hogy milyen nagyot tévedtem!

Sziasztok bogyócskák. Sajnálom, úgy terveztem, hogy naponta fogok részeket feltölteni, de nem igazán jön össze. Általában lustaság miatt, de a mostani rész pl ihlet hiány miatt kerül ki ilyen sokára. A kövi részig pusszancs minden bogyócskának. 😘😘