Bogyócska

8. Fejezet

Az elmúlt 6 hónapban nagyon boldog voltam. Mike olyan volt, mint egy jó férj. Na jó, egy férj, akit Apucinak kell hívnom és néha bezár egy nagyon is kényelmes ketrecbe. És a nyakörvről se feledkezzünk meg. Aztán olyasmi történt, amit nem gondoltam volna az apámról.

Egyik reggel Mike telefonjára ébredtem. Ismeretlen szám kereste, ez kicsit meglepte, hisz majdhogynem mindig ugyan azokkal az emberekkel üzletelt, vagy ha mégis új ügyfél érkezett, ők mindig az ismerteken keresztül beszéltek vele.

Feszültnek tűnt, amikor végre letette.

-Mi a baj, Apuci?

-Bogyócska, most azt szeretném, ha nagyon figyelnél arra, amit mondok. Valaki be akar kerülni egy bandába, de csak akkor kerülhet be, ha eljön hozzánk és megnevel téged.

-Tessék? De ugye te ezt nem hagyod?

-Nem hagyom, hogy bántson, de meg kell hogy kötözzelek, és nem lazán. Nyoma kell hogy maradjon, külünben nem csak, hogy nem veszik be, de mivel már tud róluk, ezért meg is ölik.

Ezt nem akartam elhinni. Nem tudtam felfogni, hogy Apuci miért hagyja ezt.

-Miért? Miért engeded annak az embernek, hogy így lásson? Egyáltalán ki ő?

-Ezt nem mondhatom meg, legyen annyi elég, hogy amikor megtudod ki is ő, egyet fogsz velem érteni.

- Nem hiszem.

A sírás szélén álltam. Miért teszi ezt velem?

-Jaj, Bogyócska ne sírj. Na, ne csináld, tudod, hogy nem bírom.

-Kérlek Apuci, legalább annyit mondj, hogy ki ő.

-Biztosan tudni akarod?

-Igen.

-Hát jó. Az apád lesz az.

Hogy miiiiii?

Sziasztok bogyócskák. Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de nem volt ihletem. De most már itt vagyok, igaz rövid résszel. Igyekszem, hogy minél hamarabb jöhessek a kövi résszel, ami talán egy kicsit hosszabb is lesz. Addig is pusszancs 😘😘