Bogyócska

Új Élet

Adam
Apa háza hatalmas volt. Nem erre számítottam. Persze, nem is egy patkány lyukra, hiszen mondta, hogy a banda, aminek tagja lett, jól fizet. Amikor megkérdeztem, hogy milyen banda, csak annyit mondott, hogy nem kell bele folynom, nem akarja, hogy én is tagja legyek, akár szabad akaratból, akár kényszerből. Josh és Apuci közben ott ültek mellettünk, és nem szóltak egy szót se. Illetve, Apuci egyet értett apával, hogy ne érdekeljen a banda. Josh meg még mindig meg volt illetődve, hogy velünk jöhet. Apa már ki is nézett nekünk egy nagyon jó sulit. Állítólag olyanok járnak oda, mint mi. Mármint, akiket elraboltak és valamiért ki szabadultak. Esetleg szerelmesek lettek az el rablóikba. Nem ismerős? Na, mindegy. Egyébként a búcsú volt a legnehezebb. Legalább két hónapig nem találkozhatok Apucival és ez nagyon zavar. Kb fél órát csüngtem rajta, és csak utána tudtunk elindulni ide.

- Adam! Figyelsz?

Apa hangja szakított ki a gondolataimból.

- Öhm, persze, hogyne.

- Halvány lila gőzöd sincs, hogy miről beszéltem, igaz?

- Bocs.

Apa csak sóhajtott, majd elismételte az előbbieket.

- Ebben a házban összesen 5 hálószoba van, mindegyikhez tartozik egy saját fürdőszoba is. A szobáitok egymás mellett lesznek, így ha bármelyikőtöknek szüksége van a másikra, akkor közel lesztek. A szobák egyébként viszonylag távol vannak egymástól. Ez azért van, mert egy olyan család építette, akik nem nagyon szerettek együtt lenni, sőt még a gondolatát is utálták, hogy netalán tán valaki a személyes terük közelében van. Még a szülőket sem engedték be és fordítva. Ugyan ez vonatkozott a testvérekre is.

- És te hogyan szerezted meg ezt a házat?

- Meghalt az utolsó élő családtag, és viszonylag olcsón hozzá fértem. Na gyertek, köreb vezetlek titeket.
Inkább nem kérdeztem többet a házról. Volt egy olyan sejtésem, hogy a banda segített apámnak megtalálni ezt a házat, és hogy valószínűleg nem véletlenül halt meg az a bizonyos családtag.
Egyébként a ház nagyon szép és nagyon luxus volt. Általánosan a krém szín dominált, de például az én szobám zöld és ezüst volt, míg Josh szobája kék és fehér. A fürdőszoba pedig arany és szürke csempékkel volt kirakva. Nagyon állat volt. Aztán eszembe jutott az anyám. Annó azért mondtam apának nemet, mert anya nagyon rossz állapotban volt. Most meg anélkül vagyok itt, hogy egy pillanatra is feltűnt volna a hiánya. Mert Apucinál más volt. Ő elrabolt, ott nem volt gáz, ha nem érdekelt, hogy mi van vele, hisz mondhattam, gondolhattam azt, hogy most csak saját magam miatt kell aggódnom. De ahogy most ez így eszembe jutott, nagyon rosszul érzem magam. 

Mikor Josh 20 perccel később benyitott, én már az ágyon ülve bőgtem, hogy hogyan lehettem ilyen, hogy még csak eszembe sem jutott az anyám egy ilyen helyzetben.

- Héj, Adam, minden oké? Miért sírsz?

- Csak eszembe jutott anyám.

- És? Nem azt mondtad, hogy egy iszákos barom, aki rendszeresen veled csináltatott mindent? 

- De igen. Tényleg ilyen.

- Akkor meg miért sírsz? Hagyd őt a francba, és kezdj új életet nélküle. Ott van neked Mike, meg apukád, és én is itt vagyok, ha valami baj van. Holnap pedig elkezdünk suliba járni, biztos találsz ott majd új barátokat is. Ha pedig mg mindig nem tudod őt kiverni a fejedből, akkor majd beszélsz apáddal, aki biztos szívesen segít majd neked ebben a helyzetben. Hiszen ha jól emlékszem, azt mesélted, hogy ők szerelemből házasodtak össze, és aztán anyád valamiért inni kezdett. Ezek szerint neki is biztos nagyon fájt, mikor el kellett hagynia őt a biztonságod érdekében. Na, mit szólsz ehhez?