Bogyócska

Elveszve

Mike:

Amikor feljöttem Adamtől, nagyon rosszul éreztem magam. Nem azért, amit vele tettem, azt megérdemelte. Hanem azért, mert nem bízott bennem.. Szeretem őt. Nem hagytam volna, hogy az a semmirekellő apja bántsa. Bár nem teljesen az, hiszen mindent a fia miatt csinál. Igen, Adam miatt. Mikor először beszéltem vele, el mondta, hogy muszáj bekerülnie a bandába, mert csak így találhatja meg a fiát, aki már fél éve eltünt. Azt hiszi, az anyja tehet róla. Meg fog lepődni. Egy hét és itt lesz. Addig viszont meg kell nevelnem Adamet. És azt hiszem már tudom is, hogy hogyan.

Adam:

Már két napja vagyok ide lent. Apuci azóta csak kétszer jött le, hogy bevágjon hozzám valami mosléknak sem nevezhető ételt. Nagyon remélem, hogy ha jó leszek és engedelmes akkor vissza fogad.

Épp próbáltam kényelmesen elhelyetkedni, amikor nyílt a pince ajtó. Apuci jött le a karjaiban egy kb velem egykorú fiúval. Gyönyörű volt. Apuci egy másik ketrecbe rakta, amit kicsit kipofozott. Volt benne egy kényelmes matrac és egy vastag takaró. Ekkor jöttem rá, hogy lecserélt. Azzal, amit tettem, végleg elvesztettem. Vártam, hátha rám néz, vagy csak megszólít. De nem tette. Úgy ment fel, hogy felém se pillantott. Én pedig össze törtem.

⛄

A következő öt napban Apuci úgy bánt azzal a fiúval, mintha ő lenne az élete értelme. Eljényeztette, ölelte, csókolta. Én pedig szép lassan feledésbe merültem. Volt, hogy enni is elfelejtett adni, így csak a második napon jutottam némi ételhez. Mire eljött az a nap, hogy apám jön bántani engem, már egy senkinek, egy féregnek éreztem magam.

Apuci lejött és megkötözött. Erősen, durván, én pedig nem szóltam semmit, még csak meg sem nyikkantam. Talán ha hagyom magam, egy kicsit többet fog törődni velem. Talán.

- Viselkedj rendesen. Ha bármi panasz lesz rád, úgy ellátom a bajod, hogy azt kívánod majd, bár meg se születtél volna.

Ezzel ott hagyott. Fél óra múlva apám jött le. Amikor meglátott, majdnem elájult. De aztán össze szedte magát és hozzá látott. Egész végig azt ismételgette, hogy sajnálom, sajnálom, sajnálom. Én pedig nem haragudtam rá. Az elején még azt akartam, hogy hamar vége legyen, de egy idő után rá
jöttem, hogy a fizikai fájdalom elnyomja a lelkit. Így hát reménykedni kezdtem, hogy sokáig fog tartani ez az egész.

Nagyjából öt vagy hat óra múlva abba hagyta. Letérdelt mellém és az ölébe vett.

- Kérlek bocsáss meg Adam. Annyira sajnálom. De ígérem, amint lehet, el viszlek innen. Ha kell megvásárollak. Hamarosan. Szeretlek fiam.

Aztán homlokon puszit és felállt. Mielőtt elindult felfelé, még utána szóltam.

- Én is szeretlek apa. Nagyon.

Aztán elnyelt a sötétség.

Sziasztok bigyócskák. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen sokáig nem volt rész. Megpróbálom innentől kicsit gyorsabb tempóban gyártani a részeket. Ami biztos, hogy lesz egy rész húsvét körül. A másik, hogy végig javítom a részeket, mert tele vannak hibával. Húsvéti pedig puszilok mindenkit. Sziasztok bigyócskák. 😘😘