Adam egy szegény családból származó 16 éves fiú. Az anyja alkoholista és gyakran veri, az apja pedig csak aludni és veszekedni jár haza. Messze a város határában laknak egy romos kis viskóban. Iskolába busszal jár. Egyszer a buszra várva egy férfi s...
Reggel, amikor felkeltünk, még nagyon korán volt. Hat körül lehetett, de annyira álmos voltam, hogy nem igazán fogtam fel semmit. Igazából nagyon későn feküdtünk, bár azt ígértük apának, hogy korán fekszünk. De hát ha egyszer annyira jól szórakoztunk!
Na, mindegy. A lényeg, hogy most olyan vagyok, mint a mosott szar. De tényleg. Josh meg még rosszabbul néz ki. Ha neki nincs meg az a mennyiségű alvás, amire szüksége van, akkor nagyon morcos tud lenni. Apa persze csak kuncogott rajunk, és azt hajtogatja, hogy ő megmondta nekünk. Persze, röhögjön is ki, nincs elég bajunk így is.
Fél nyolc körül végre sikerült elhagyni a lakást. Persze késésben voltunk, mert Josh nem volt hajlandó felvenni az egyenruhát. Annyira nem is gáz, szerintem nagyon menőn néz ki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Persze, Josh elmondása szerint ez azért van, mert el akarják nyomni az egyéniségünket. Szerintem meg azért, hogy azok az undorító senkiházi divat majmok ne tudjanak senkit se szekálni azért, mert esetleg nem Pradában, vagy Celvin Kleinben járnak. És amúgy nagyon jól áll Joshnak, bomlani fognak utána a csajok és a fiúk. Nem mintha ez őt érdekelné, egész egyszerűen nem hajlandó semmi féle beszélgetésbe bele menni, ami arról szól, hogy neki mikor lesz már valakije.
Mire a sulihoz értünk 7:55 volt. Nagyon kellett rohannunk. Még apu is rohant, csak úgy lobogott a haja. Nevettem volna, ha nem fuldoklottam volna a futástól. Még régen sokat futottam, hogy elérjem a buszt, ahol megismerkedtem Apucival, ahonnan ő elrabolt, majd úgy bánt velem, mint egy herceggel és......
- Adam, megjöttünk!
Josh hangja ébresztett fel az Apuci körül forgó gondolataimból.
- Köszi, és bocs, hogy nem figyeltem.
- Most még nem gáz, kölyök, de az órán majd figyelj. Meg az se árt, ha itt az igazgatónál is figyelsz. Rendben?
- Rendben apa, és bocsi megint.
Szinte abban a pillanatban, ahogy az ajtó felé fordultunk, az kinyílt és egy nagyon kedvesnek és szerénynek kinéző nő állt az ajtóban. Kedvesen beinvitált minket, majd leültetett a kényelmes fotelokba.
- A nevem Emily Black és üdvözlöm önöket az iskolánkban. Az igazgató mindjárt itt lesz, csak sajnos akadt némi probléma.
- Ha szabad megkérdeznem, miféle probléma? - apám hangja gyanakvó volt.
A nő felsóhajtott.
- Sajnos az iskola egy viszonylag régi épületben lett berendezve, amit fel kéne újítani. Eddig ahányszor kérelmezte az igazgató a restaurálást, mindig nemet mondtak rá. Idén végre megkaptuk az engedélyt, de bunkó munkásokat küldtek, akik nem végzik rendesen a munkájukat. Ráadásul néhány diákot bántalmaztak is .Egyenlőre csak lelkileg, de már nem vagyunk messze a fizikai bántalmazástól.
- Ezt az iskolát úgy hirdetik, hogy korábban bántalmazott gyerekeknek tökéletesen megfelelő. Hogyan küldhetnek ide ilyen munkásokat?
- Mert a polgármester szerint azoknak a kórházban, vagy pszichiátrián van a helyük, akik nem tudnak feldolgozni rövid időn belül egy ilyen eseményt. Az igazgató megpróbált panaszt tenni, de a helyi főügyész a polgármester barátja.
Ekkor nyílt az ajtó, és egy fáradt, középkorú férfi lépett be. Látszott, hogy nagyon elege van ebből a helyzetből, és hogy súlyos döntést kell hoznia.Aztán észre vett minket.
- Ó, úgy látom, megjöttek az új diákjaink. Örülök, hogy itt vagytok.
Mind felálltunk, míg Ms. Black kiment. Miután megint leültünk, apa és az igazgató beszélni kezdtek arról, hogy mit fogunk itt tanulni, hogy bár Josh egy évvel idősebb nálam, de akkora a lemaradása, hogy velem egy osztályba fog járni. Ennek nagyon örültem, mert így nem kellett egyedül lennem. Általában én voltam mindig a suli legnyomibb diákja, ezért nem voltak barátaim. Most viszont nem gáz, ha nem találok barátokat, hiszen itt van Josh.
- És mi lesz a felújításnál felmerülő problémával, igazgató úr?
Apám hangja kedves és érdeklődő volt, semmi bántó szándék nem volt a kérdésben. Ha jól gondolom, már talált is megoldást.
- Nos, úgy néz ki, hogy vissza fogom küldeni az összes pénzt a kormánynak, és nem lesz felújítva az épület még jó sokáig. Nem hagyhatom, hogy a diákjaimat zaklassák.
Apa nagyon is elégedettnek tűnt a válasszal. Mosolygott és hümmögött.
- Igazgató úr, ha lenne szíves adni nekem pár percet. - és már kint is volt az irodából.
⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄⛄
Zane
Tudtam, hogy nem fog örülni, ha felhívom, de erről tudnia kell. Nem hagyhatom, hogy a fiúk egy olyan iskolába járjanak, ami nem felel meg a biztonsági előírásoknak, de azt se hagyhatom, hogy a legjobb iskolát, ahol ilyen gyerekekkel foglalkozzanak, bezárjon.
- Zane, megmondtam, hogy ne hívj fel, csak ha baj van, és akkor is csak ha az a baj komoly!
- Elnézést, uram, de ez az.
- Mi történt?!
- Az iskolát lehet, hogy be kell zárni.
- Miért?
- Fel kellene újítani, de munkások zaklatják a diákokat, és a polgármester, mivel nem szereti, hogy van egy ilyen iskola, nem hajlandó semmit sem tenni az ügy érdekében. A igazgató úgy döntött, hogy nem folytatja a renoválást, mert már majdnem fizikai bántalmazás is történt, és ezt ő nem hajlandó eltűrni. Viszont, ha az iskola nem felel meg a biztonsági előírásoknak, akkor be kell zárnia, rövid időn belül.
- Azt mondtad, hogy a polgármester?
- igen, uram.
- Hm, rendben. Mondom, hogy mit csinálj. Megbeszéled az igazgatóval, hogy úgy ahogy tervezte, befejezi a renoválást, és vissza adja a pénzt a kormánynak. Ezek után megkérdezed, hogy menyi pénz kell ahhoz, hogy az iskola ne csak biztonságos, de jól felszerelt is legyen, gondolok itt könyvekre, digitális táblákra, tabletekre és akár kamerákra a folyosókon. De még a hobbi klubboknak is a felszerelése. Miután megmondta, én ezt a pénzt szépen átutalom neked, te pedig az iskolának. Cserébe csak azt kérd, hogy a tanárok is és a diákok is vigyázzanak a holmikra, amiket kapnak, és esetenként segítsenek berendezni a termet. Azt akarom, hogy ez ne csak egy egyszerű renoválás legyen, hanem egy közösségi program is. És ha az igazgató megkérdezné, miért teszed ezt, azt válaszolod, hogy azért, mert szeretnéd hogy a fiúk a legjobb környezetben tanulhassanak.
- Igen, uram megértettem. És mi lesz a polgármesterrel?
- Őt majd én elintézem. hidd el, mire a renoválás végére érnek, addigra ő már nem lesz polgármester, csak egy börtön béli senkiházi. Most mennem kell.
- Köszönöm, uram.
- És még valami, Zane. SMS-ben küld el az összeget, nekem most tárgyalásom lesz.
- Igen, uram, viszlát!
Ezzel meg is volnánk. Azt hiszem, nagyon jól fogunk szórakozni.
Sziasztok bogyócskák! Igen, pár nappal azután, hogy kiraktam az előző részt, megint itt vagyok. Most egy kicsit könnyebb íri, mert többet vagyok gépközelben. Na mindegy. Ez a titkos telefonos fickó nagyon rendes, nem? A következő rész valószínűleg egy nagy időbeli ugrással fog kezdődni, és Josh szemszögéből fogjuk látni az eseményeket. A következő részig sok puszi nektek, és vigyázzatok magatokra. Továbbra se menjetek ki a házból, csak ha nagyon muszáj! 😘😘😘
