Bogyócska

Büntetés

Nem, nem, nem és nem. Nem fogom hagyni, hogy azt a szart belém dugja, az már egyszer biztos. De még mindig várta a válaszom arra vonatkozóan, hogy tetszik-e nekem az análdugós macska farok. Nem, nem tetszik, de ezt neki nem mondhatom meg, mert akkor dühös lesz. Jesszusom, mitt tenne velem akkor?

Amíg ezen rágódom, ő rájön, hogy nagyon nem tetszik az ajándéka.

- Látom nem vagy oda meg vissza a gondolatra, hogy beléd tegyem. De sajnálatos módon, vagy inkább csak neked sajnálatos módon, nem te döntesz. Na gyere ide. Minél előbb meg van, annál hamarabb szokod meg.

Én viszont menekülni kezdtem. Érdekes módon pont a ketrecem nyújtotta a legnagyobb védelmet. De az nem volt elég, ráadásul Mike iszonyúan dühös is lett.

- Nagyon rossz vagy, Bogyócska. Azt mondtam, hogy ide jössz, nem azt, hogy vissza a helyedre. Ezért Apucinak meg kell büntetnie téged, pedig nem akart.

Meg büntetni? De miért? Csak mert nem akartam, hogy azt a szart belém nyomja? De már mindegy volt. A hasamon feküdtem, ráadásul pucsítva, hála a vele folytatott harc bukása miatt. Hírtelen valami hideg és kemény ért a fenekemhez, majd belém nyomta. Feszítő és égető érzés volt.

- Kérlek, vedd ki. Ez nagyon fáj.

De hiába könyörögtem. Felrántott, a csuklóimat összekötözte, majd egy oszlophoz erősítette.

- Persze, hogy fáj, de majd elmúlik. De most megkapod a büntetésed. Állj terpeszben.

Meg tettem. Nagyon féltem. Vajon mi lesz most? Aztán megütöt. De nem kézzel, hanem valami korbács szerűséggel. Iszonyúan fájt. Üvölteni akartam, de Mike rám szólt.

- Bogyócska, ne üvölts. Számolnod kell az ütéseket. És ha nem mondod, hogy hányadikat ütöttem, akkor többet kapsz. Megértettél?

- Igen.

- Nem jó a válasz.

- Igen, Apuci, megértettem.

- Jól van. Most pedig számolj.

Én pedig számoltam. 40-ig mentünk, és a végére már alig tudtam kimondani a 40-et, annyira fájt a fenekem.

Ezután eleresztett, én meg a földre csúsztam.

- Most láthatod Adam, hogy miért tettem fel azt a bizonyos kérdést a kocsiban. Ha olyas valakit hozok ide, aki valójában nem szeret, ő nem tudta volna értékelni az ajándékokat, csak könyörgött volna, hogy engedjem el. De te más vagy. Te nem könyörögsz, inkább tűrsz.

- De nem sokáig. Én ezt nem bírom. Azt hittem, meg értesz.

- Ó, én megértelek téged, Adam. Én ezért váltam ilyenné. De egy valamit meg kell értened. Itt már nem az vagy, aki kint voltál. Itt már az én Bogyócskám vagy, én pedig a te Apucid. És ez így is fog maradni örökre. Megértetted?

Lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy igazat mond. Innentől kezdve az van, amit ő mond, de nem kell, hogy feltétlenül rossz legyen. Ha engedelmeskedek, akkor lehet boldog, kényelmes életem.

- Igen, Apuci. Megértettem.

Sziasztok! Bocs, hogy két nap kimaradt. Nincs rá mentség. Lusta voltam. De itt van az új rész, ami remélem mindenkinek tetszik, és innentől kezdve próbálok majd minden nap kirakni egy részt. Addig is puszi minden bogyócskának.😘😘