Bogyócska

Enyhülés

Adam:

Mióta apa elment, eltelt három hét. Apuci azóta is azzal a fiúval van. Már nem lent lakik, hanem fent, apucival. Úgy hívja, Kincsem.

Én meg egyre elhanyagoltabb vagyok. Azért nem haltam még éhen, mert a másik fiú minden nap hoz enni. Kedves velem. Apuci meg utál.

Azt hiszem, most reggel van. Tehát apuci új kedvence mindjárt hoz valamit enni. Már nyílik is az ajtó.

- Szia, Bogyócska!

- Szia.

- Tudom, hülye kérdés, de beszélgetünk? Szeretnék pár dolgot megtudni róla.

- Mármint apuciról?

- Igen. De először is bemutatkozom. Josh vagyok. Téged........

- Adam.

- Adam, oké. Öhm..... szóval, azt akartam kérdezni, hogy veled is erőszakos volt?

- Az attól függ. Az elején, amikor nem tudtam még a szabályokat, akkor egy kicsit durva volt. Aztán ahogy egyre ügyesebb voltam, úgy ő is egyre kedvesebb lett velem.

- És az ágyban?

- Ott mindig ő dominál. Amíg azt csinálod amit ő akar, addig nagyon jó dolgod van. Sőt, ha nagyon jól csinálod, jutalmat is kapsz.

- Jutalmat? Miféle jutalmat?

- Például ő szereti a kikötözös játékokat. Ha már nem is félsz attól, hogy kikötöznek, vagy egyenesen élvezed is, akkor mondjuk legközelebb a zuhanyzóban te választhatod meg a pózt, illetve az előjáték fajtáját.

- Érdekes, én ilyet még nem tapasztaltam, pedig nagyon is szertem az ilyes fajta játékokat.

Már épp kérdezni akartam tőle, hogy akkor mi történik náluk, amikor nyílt az ajtó.

- Kicsim, itt vagy lent?

- Igen, apuci. Hoztam Bogyócskának reggelit.

Apuci lejött, de még csak rám sem nézett. Nekem háttal állt. Nekem pedig újra össze tört a szívem.

- Gyere, Kincsem, vendéget várunk. Elő kell még készülni.

Ő ott lehet, amikor vendég jön? De hát velem ezt soha sem engedte! Tehát őt jobban szereti. A könnyeim újra megindultak. Miért nem szeret engem? Miért nem szeret senki sem?

Mike:

Mióta Josh itt van, alig foglalkozom Adammel. Meg érdemli, hogy szenvedjen. Olyannal vádolt, ami nem igaz és fájdalmat is okozott. Kíváncsi vagyok meddig bírja.

Épp Josht kersem, mert Adam apja vissza jön valamit megbeszélni, amikor is észre veszem, az pince ajtaja nyitva van. Josh mostanság rá kapott arra, hogy kaját vigyen Adamnek, ami jó, mert így nem hal éhen és így mutathatom azt, hogy nem érdekel. Pedig hogy hiányzik. Az érintése, a hangja, a pillantása, teste melege mellőlem, vagy az ágyban. De még nem törhetek meg.

-Josh, itt vagy lent?

- Igemz, apuci. Hoztam reggelit Bogyócskának.

Mure leértem, Adam arca fájdalmas grimaszba torzul. Háta kell neki fordítanom, hogy nehogy elpuhuljak.

- Gyere, Kincsem, vendéget várunk. Elő kell még készülni.

Hallom, ahogy Adam sír. Őt soha, senkinek nem mutogattam.

Josh halványan rá mosolyog majd el indul főlfele. Adam még utánam szól.

- Apuci?

- Mivan? - nem fordulatok meg, nem törhetek meg.

- El fogsz adni, igaz. El fogsz adni, mert már semmire sem kellek.

- Ezt egy szóval sem mondtam. - meg kell fordulnom, látnom kell az arcát.

Szeme alatt hatalmas karikák, arca beesett és könnyektől nedves. Szemében már csak bánatot és szomorúságot látok.

- Persze, hogy nem mondod, hiszen így jobban fáj.

Aztán össze csukott és zokogott. Nem bírtam tovább. Josht feljüldtem, hogy készítsen elő mindent, ami kell a vendég fogadására. Aztán bementem Adamhez és a karjaimba vettem. Ringattam és csókoltam. Már nagyon hiányzott. Viszont amíg Josh itt van, addig nem vihetem őt vissza.

Josht előbb el kell adnom. Remélem, meg érti majd.

Na sziasztok bogyócskák. Bocsánat a csúszás miatt. A helyzet az, hogy beteg vagyok és az ágyat nyomom. Legközelebb rész nem tudom mikor lesz, mert kezdődik a vizsga időszak és sokat kell tanulnom,de próbálok legalább egy két részt hozni májusban. Addig is puszi mindenkinek 😘😘😘